Oroszország és Kína a vallásszabadság megsértőinek élvonalában
„Létfontosságú külpolitikai prioritás”- Az amerikaiak 25 éve monitorozzák a vallásszabadságot a világ 199 országában.
Az amerikai külügyminisztérium rendszeresen, évente értékeli a vallásszabadság helyzetét a világ 199 országában, egyben vizsgálja a vallási véleménynyilvánítást "kriminalizáló" politikákat, beleértve a kimondatlan, avagy kimondottan teokratikus államokban az „istenkáromlással” és a „hitehagyással” kapcsolatos törvényeket is.
Mit is vizsgálunk:
a vallást..
A vallást mi most itt olyan életfelfogásként értelmezzük, amely az élet eredetét, annak értelmét, (célját, végkifejletét) transzcendens (az embertől független, ám az ember számára értelmet, irányítást is adó teremtő) identitás összefüggésben képzeli el, és ezen meggyőződés erkölcsi gyakorlásához az ember egy megfelelő keretet (a vallás gyakorlásának megfelelő intézményes formát, a világvallások esetében vallási intézményt, intézményeket, kifejezetten keresztény értelmezésben: egyházat) alakít ki.
… a vallásszabadságot
A vallásszabadságon pedig itt most a következőket értjük:
a fent megfogalmazott elképzelés, meggyőződés elfogadásának, illetve elutasításának szabadságát,
az egyes vallások és intézményrendszerük önkorlátozását saját nézeteik kizárólagossági érvényességének követelésében, avagy erőszakos érvényesítésében,
a bármikori politikai-, államhatalom önkorlátozását bármely vallás és annak intézményrendszere előnyben részesítése (az adott status quo politikai értékrendjének önkényes besorolása) terén,
a bármikori politikai-, államhatalom önkorlátozását bármely vallás és annak intézményrendszere – a többiek rovására történő – előnyben részesítése terén,
a bármikori politikai-, államhatalom önkorlátozását bármely vallás és annak intézményrendszere hátrányos megkülönböztetése, illetve tiltása vagy éppen üldözése terén.
Perifériális ügy lenne?
A vallásszabadság kérdésköre talán kevésbé tűnik érdekesnek olyan társadalmakban, államokban, amelyek a közfelfogás szerint már kevésbé „vallásosak”, sokkal inkább – formálisan – vallási intézményektől (pl. a nyugati kultúrkörben a keresztény egyházaktól) szétválasztva élik életüket, ún. szekularizált közegben élnek. Ilyen
a mi magyarországi társadalmunk is, amely, annak ellenére, hogy a napi politika minden erővel igyekszik hazánk lakosságát vallásosnak deklarálni, konkrétan „keresztény Magyarország”-nak nevezi hazánkat, ezt az állítást azonban sem a legfrissebb népszámlálási adatok, sem az egyházak belső felmérései, sem a hétköznapi tapasztalatok nem igazolják sem a dolog statisztikai, sem a vallásosság feltételezett meglétéből fakadó erkölcsiség átható, társadalomformáló jelenléte tekintetében.
Mindazonáltal ez a szétválasztottság a világ más tájain koránt sem olyan egyértelmű. Sőt, mivel a „vallásosság” a világ számos táján és országaiban mind a mai napig meghatározó jelleggel van jelen, annak szabadsága – ez persze a szekularizált társadalmakra vonatkoztatva is igaz - egyben az adott társadalom kiegyensúlyozott működésének egyik alapfeltétele is. Legyen az a mi „nyugati” észjárásunk és értékrendünk szerinti „demokratikus”, avagy még ködösebben: „fejlett” országnak, társadalomnak besorolva.
Mindezeket egybevetve mondhatjuk, hogy igen, a vallásszabadság problémaköre rendkívül összetett:
Van, ahol az adott állam (politikai felfogás) eleve ellenségesen áll a „vallásosság” bármiféle (egyéni vagy közösségileg szervezett) megjelenéséhez, mint például Kína.
Van, ahol (mondhatjuk történelmi politikai örökségként) eleve averzióval viszonyulnak a „vallásosság”-hoz, azonban nemzeti (politikai) alapon kiemelnek egy-egy vallásfelekezetet (a többiek rovására), mint például Oroszországban.
Aztán vannak olyan országok, amelyek bár nem deklaráltan egy vallás(felekezetet) emelnek be a politikai hatalom érvényesítésébe, tiltva-irtva minden egyéb más vallást (felekezetet), mint például Afganisztánban a tálibok.
De van olyan állam is, amely már a nevében is deklaráltan teokratikus államalakulat, mint például az Iráni Iszlám Köztársaság, amely egyértelműen egy vallási legfelsőbb testület irányításával, saját vallásuk (a síita iszlám) értékrendje szerint hozzák törvényeiket és alkalmazzák azokat.
És van olyan is, amely országban bár minden (azaz: nyugati) tekintetben demokratikus államalakulat, ugyanakkor napi életét át meg átszövi egy sajátos történelmi-vallási háttértudat, amelynek radikálisabb (ortodox) képviselői meglehetősen erős kizárólagossági igénnyel rendelkeznek más vallásokkal, vallásfelekezetekkel szemben, mint például Izraelben.
Visszatérve az amerikai külügyminisztérium 2023. május 15-én közzétett jelentésére (ezzel több közleményében is foglalkozik a religionnews.com), az amerikaiak továbbra is rámutatnak az Oroszországban, Kínában és Afganisztánban elkövetett vallásszabadsággal kapcsolatos atrocitásokra.
„Továbbra is túl sok kormány veszi célba szabadon a vallási közösségek tagjait” - mondta Rashad Hussain, a nemzetközi vallásszabadságért felelős megbízott nagykövet hétfőn (2023. május 15-én) Antony Blinken külügyminiszterrel közösen tartott rendezvényen, amelyen a 2022-es nemzetközi vallásszabadságról szóló jelentést tették közzé.
"Ugyancsak aggasztó az a növekvő tendencia, miszerint a vallási szent helyekhez és imahelyekhez való hozzáférést több helyen kormányzati intézkedésekkel korlátozzák” – világít rá a jelentés.
Rashad Hussain kiemelten is foglalkozott az ukrajnai orosz háború egyik mélyen tragikus következményével, a vallási helyek, templomok pusztulásával. Ugyancsak külön kiemelte a kínai hatóságok felelősségét az iszlám és buddhista szent helyek pusztulásáért az ország területén.
"Mindannyian láttuk az Oroszország brutális agressziós háborúja által lerombolt gyönyörű és történelmi jelentőségű ukrán templomokat”- mondta. "Az ujgurok pedig tétlenül kellett hogy nézzék, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya hogyan rombolja le vagy építi át mecseteiket, temetőiket. A kínai hatóságok a tibeti buddhisták kolostorait sem kímélték már kezdettől fogva, lerombolva azokat, elűzve a szerzeteseket".
Hussain arról is beszélt, hogy Afganisztánban, akik "nem tartják be a tálibok beszűkült, fundamentalista teológiai felfogását", menekülniük kell vagy el kell titkolniuk vallási identitásukat.
A jelentés, amely 199 országnak a vallásszabadsággal kapcsolatos körülményeit értékeli, olyan politikai gyakorlatokat és törvényeket is vizsgál, köztük az „istenkáromlással” és a „hitehagyással” kapcsolatosakat, amelyek "kriminalizálják a vallás szabad megélését”, súlyos, hátrányos diszkriminációt alkalmaznak azokkal szemben, akik eltérnek az adott állam által elfogadott teológiai elvektől, vallási életformától.
"A jelentés felhívja a figyelmet a világ számos pontján társadalmi szinten növekvő vallási türelmetlenségre" - mondta Rashad Hussain, aki megjegyezte, hogy "az antiszemitizmus, a muszlimellenes gyűlölet és az idegengyűlölet folyamatos és mély megjelenése legtöbb esetben a vallási közösségeken csattan.”
Az amerikai külügyminisztériumnak a vallásszabadságról szóló törvény 25. évfordulója alkalmából - amely előírja az éves jelentést és létrehozta a különleges, megbízott nagyköveti pozíciót – kiadott jelentése azt is megjegyzi, hogy
egyes országokban előrelépés történt a vallási jogok terén.
"Belgium hivatalosan elismerte buddhista kisebbségét, ami feljogosítja a buddhista vallási szervezeteket, hogy állami iskolákban tanítsák hitüket, és végül szövetségi finanszírozás elnyerésére pályázhassanak ehhez" - mondta Blinken külügyminiszter.
"Brazíliában a törvényhozók országszerte önkormányzati és állami szinten kodifikálták a vallásszabadság garanciáit az afro-brazil őslakos közösségek számára. Emellett olyan törvényt is elfogadtak, amely bűncselekménynek minősíti bármely vallási gyakorlat elleni diszkriminatív cselekményt".
Olyan szervezetek, mint az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa és az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság elismeréssel fogadta a külügyminisztérium jelentését. "Üdvözöljük ezt a legújabb jelentést, amely rávilágít a muszlimokat, keresztényeket és más vallási kisebbségi közösségeket célzó, mélyen aggasztó üldöztetésre és erőszakra Indiában és Kínában" - mondta Corey Saylor, a CAIR kutatási és érdekvédelmi igazgatója.
Mind a CAIR, mind a USCIRF sürgette a Biden-kormányzatot, hogy vegye fel Indiát a vallásszabadság szempontjából különösen aggályos országok listájára, a USCIRF pedig saját friss jelentésében további négy országot javasolt: Afganisztánt, Nigériát, Szíriát és Vietnamot.
Már szerepelnek az úgynevezett CPC-ként a következő országok: Mianmar (amelyet a minisztérium és az USCIRF Burmának nevez), Kína, Kuba, Eritrea, Irán, Nicaragua, Észak-Korea, Pakisztán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Tádzsikisztán és Türkmenisztán.
Antony Blinken külügyminiszter várhatóan az év végéig bejelenti a minisztérium által a CPC-kre vonatkozó meghatározásokat és a „különleges megfigyelési listát”.
Az USCIRF tisztviselői – amely szervezetet szintén negyedszázaddal ezelőtt hagytak jóvá - a jelentésre reagálva ismételten azt kérték, hogy
a kormányzat és a kongresszus „kézzelfogható következményekkel” büntesse azokat az országokat, amelyekről ismert, hogy kirívó jogsértéseket követnek el a vallásszabadsággal szemben. "Világszerte milliók tapasztalnak diszkriminációt, zaklatást, bebörtönzést, erőszakot és más súlyos emberi jogi jogsértéseket azért, mert békésen gyakorolják vallás- vagy hitük szabadságát"
- mondta Nury Turkel, az USCIRF elnöke. "A nemzetközi vallásszabadságról szóló jelentés felbecsülhetetlen értékű eszköz a jogsértők felelősségre vonásáért és a vallásszabadság globális feltételeinek javításáért folytatott küzdelemben."
„Létfontosságú külpolitikai prioritásnak” nevezte már a tavalyi, 2022-es jelentésben Antony Blinken külügyminiszter a vallásszabadságot.
A külügyminiszter egyebek mellette már akkor elmondta, hogy a vallásszabadság ügyében a haladás jelei közé tartozik, hogy Marokkó 2021-ben elindította azt a kezdeményezést, amely a zsidó történelmet szerepelteti az állami iskolai tantervben, valamint felújítja a zsinagógákat, temetőket és más kulturális örökségi helyszíneket. Felhívta a figyelmet Ferenc pápa akkori iraki útjára, az első ottani pápai látogatásra is.
A külügyminiszter 2022-ben jelezte: a több mint 2000 oldalas jelentés számos olyan konkrét helyzetet jelöl meg, amelyekben a vallásszabadságot javítani kell: „Jehova Tanúi Oroszországban; zsidók Európában; bahá'ik Iránban; keresztények Észak-Koreában, Nigériában és Szaúd-Arábiában; muszlimok Burmában és Kínában; katolikusok Nicaraguában; valamint az ateisták és humanisták szerte a világon”.
A jelentés egyben aggasztónak tartotta az antiszemitizmus és a muszlimellenes gyűlölet fokozódását számos országban, köztük az Egyesült Államokban is.
A minisztérium már 2022-ben is „különösen aggodalomra okot adó országként” jelölte meg a vallásszabadság legdurvább megsértőiként Oroszországot
(amely az Ukrajna ellen indított háborúja óta „inkább megkettőzte a vallásszabadság megsértését, semmint megfordította az irányt”), Mianmart, Kínát, Eritreát, Iránt, Észak-Koreát, Pakisztánt, Szaúd-Arábiát, Tádzsikisztán és Türkmenisztánt.
„Putyin évek óta egy kulturális háborút is vív, ahol stratégiailag a frontvonal élére helyezte magát. Ez nem azért van, mert az általa képviselt keresztény értékek feltétlenül fontosak lennének számára... Nem igen hihető, hogy a vallásos hívők (a Bibiából ismert felsorolásban) a Szentlélek gyümölcseként tudnák felfedezni a politikai kritikusok megmérgezését, megölését. Ezeket a kegyetlenségeket azzal próbálta elfedni, hogy a devianciák elleni erkölcsi védőbástyaként állította be magát...” - fogalmaz Billy Binion a “Nem, Putyin nem a "keresztény értékek" védelmezője. Az ország a vallásszabadság egyik legdurvább megsértője a világon című írásában.
„Vlagyimir Putyin elnök a nácimentesítés nyilvánvalóan hamis ürügyén próbálta igazolni Ukrajna provokálatlan és indokolatlan invázióját” – mondta Rashad Hussain.
„A világ egyértelműen átlát ezen a hazugságon, és ehelyett Oroszország brutális elnyomásának lehet szemtanúja, beleértve a vallási vezetők elnyomását és a vallási helyszínek elképesztő lerombolását.”
"Az orosz kormány évek óta tisztogatást folytat a "nem hagyományos" vallások ellen, gyakran "szélsőségesnek" bélyegezve és bebörtönözve a békés Jehova tanúit, valamint a mérsékelt iszlám teológus, Said Nursi olvasóit" - áll az USCIRF novemberi tényfeltárásában. "Az orosz bíróságok továbbra is egyre szigorúbb és egyre több börtönbüntetést szabnak ki a hitüket gyakorolni kívánó Jehova Tanúira".
Antony Blinken még tavaly megjegyezte, hogy amikor a külügyminisztérium elkészítette első jelentését 1998-ban, a vallásszabadsági hivatal volt az egyetlen kormányzati szerv, amely ilyen megfigyelésre összpontosított. Elmondta, hogy ma már 35 kormánynak és szervezetnek van hasonló hivatala a vallásszabadságért.
„Továbbra is együtt fogunk dolgozni más kormánnyal, multilaterális szervezetekkel és civil társadalommal ennek érdekében, beleértve a következő hónapban az Egyesült Királyság vallásszabadság előmozdítását célzó miniszteri ülést is” – mondta Rashad Hussain.
"A világ túl sok pontján továbbra is azt látjuk, hogy a kormányok zaklatnak, letartóztatnak, fenyegetnek, börtönbe zárnak és megölnek embereket, csak azért, mert hitüknek megfelelően akarják élni az életüket"
- mondta már 2021-es jelentésük bemutatásának alkalmával Antony Blinken külügyminiszter. "Amerikának ez a kormányzata elkötelezett amellett, hogy támogassa minden egyén vallás- és meggyőződésszabadsághoz való jogát, egyebek között azáltal, hogy szembeszáll eme emberi jog megsértőivel és visszaélőivel, és felveszi velük a harcot"."
Antony Blinken ezeket a militáns csoportokat is „különös aggodalomra okot adó szervezetekként” jelölte meg: al-Shabab; Boko Haram; Hayat Tahrir al-Sham; a Houthik; az Iszlám Állam csoport vagy ISIS; ISIS-Nagy-Szahara; ISIS-Nyugat-Afrika; Jamaat Nasr al-Islam wal Muslimin; és a Tálibán.
KÜLÖNÓRA
Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben.
Az etikailag fejlett vallások ezt a meggyőződést a világ erkölcsi rendjébe vetett hittel kapcsolják össze; ez a hit a cselekedetekért való erkölcsi felelősségnek, az egész magatartás igazságos megítélésének és a tökéletesség legmagasabb fokára való eljutás lehetőségének elképzelésében jut kifejezésre.
Ma legalább kilenc etikailag fejlett világvallást ismerünk: a hinduizmust, a dzsainizmust, a buddhizmust, a kínai univerzalizmust, a szikhizmust, a zoroasztrizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. Ezek a vallások két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek a Hindukustól keletre és azokra, amelyek ettől nyugatra keletkeztek:
a keletiek „az örök világtörvény vallásaiként” jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét személytelen világtörvény képviseli.
a „történeti istenkinyilatkoztatás” nyugati (ábrahámi) vallásai mindennek a létezését egy, a világtól elkülönült, annál végtelenül hatalmasabb személyes Istentől eredeztetik, aki mindent a semmiből hozott létre, autonóm módon uralkodik mindenek felett. A kereszténységben a Föld teremtése és vége közötti időszak egyszeri és megismételhetetlen.
Természetesen létrejöttek olyan vallások is, amelyek a két, alapvetően ellentétes felfogás között különböző átmeneteket képeztek.
(Forrás: wikipédia)