Ne féljetek a haláltól! – vígasztal a mesterséges intelligencia egy általa írt prédikációban, ami minap hangzott el egy nürnbergi templom „kísérleti istentiszteletén”
Mi is elbeszélgettünk a jámbor tudós robottal. Sajnos, potenciális veszélyforrás is a jövőnkre nézve. De nem azért, amiért elsőre gondoljuk...
A mesterséges intelligencia chatbot - nevezzük a továbbiakban MI-nek – arra kérte a hívőket a teltházas evangélikus Szent Pál-templomban, a bajorországi Fuerth városában, hogy mint szokásos, az istentisztelet kezdetéül fennálva, énekszóval dicsérjék az Urat – adta hírül a közelmúltban egy internetes hírportál
EXCURSUS
A chatbotok olyan fejlett szoftverek, amelyek képesek az emberihez rendkívül hasonló beszélgetésre és interaktív kommunikációra valós személy beavatkozása nélkül. Előnyük, hogy egyszerre képesek kiszolgálni korlátlan számú ügyfelet és képesek a fejlődésre, "tanulásra". Vannak olyan fejlett rendszerek, amelyek az emberi szófordulataik és a széles tudástáruk miatt képesek helyettesíteni a valós emberek munkáját, úgy, hogy a társalgó félnek meg sem fordul a fejében, hogy nem egy hús-vér emberrel beszél. Az elsődlegesen angol nyelvterületen elterjedt chatbotok ma már minden nyelven, így magyarul is elérhetőek és egyre többször alkalmazzák őket a közösségi portálokon, webáruházakban és céges honlapokon is. Léteznek speciális, egy-egy témakörre vagy cégre optimalizált csevegő robotok, de vannak általánosabb, humanoid jellegű alkalmazások is amelyek egyszerre akár több adatbázisból is képesek információt kinyerni és felhasználni azt.
A ChatGPT chatbot , amelyet egy szakállas fekete férfi avatárja személyesített meg az oltár feletti hatalmas képernyőn, majd prédikálni kezdett annak a több mint 300 embernek, akik péntek reggel megjelentek egy kísérleti evangélikus istentiszteleten, amelyet szinte teljes egészében az MI generált.
EXCURSUS
Avatar: a hinduizmusban az isten alászállása és halandó lényben - akár állatban - való megtestesülése a Földön, a világ megmentése, a törvények helyreállítása vagy híveinek megoltalmazása céljából; a mai szóhasználatban tulajdonképpen egy ugyancsak mesterségesen generált számítógépes, élethű rajz, amely képes egy élő emberi arcot, annak mimikáját, emberi beszédét imitálni.A hír szerint a „prédikáció” imígyen kezdődött: "Kedves barátaim, megtiszteltetés számomra, hogy mint az első mesterséges intelligencia, itt állhatok és prédikálhatok nektek a protestánsok idei németországi kongresszusán". Mindezt meglehetősen kifejezéstelen arccal és monoton hangon mondta az avatár.
Az ember kitalálta, a gép megcsinálta
A negyven perces istentiszteletet – beleértve a prédikációt, imákat és zenét – a ChatGPT és Jonas Simmerlein, a Bécsi Egyetem teológusa és filozófusa készítette.
"Én találtam ki ezt az egészet, de valójában inkább útjára bocsátottam a dolgot, mert el kell mondanom, hogy ami a templomban végbement, annak a 98%-a a géptől származik" - mondta a huszonkilenc éves tudós az Associated Press hírügynökségnek.
Egyébként az egész „istentiszteletet” négy különböző avatár „vezette” a képernyőn, két fiatal nő és két fiatal férfi.
A híradás szerint a mesterséges intelligencia által generált avatár időnként akaratlanul is derűt váltott ki a templomi gyülekezet körében, amikor például vallási, kegyességi közhelyeket használt és érzelemmentes arckifejezéssel azt mondta a templomi gyülekezetnek, hogy "a hitünk megtartása érdekében imádkoznunk kell és rendszeresen kell járnunk templomba "...
Az esemény természetesen nagy érdeklődést váltott ki elsődlegesen a templomban lévők körében, akik közül többen lelkesen videózták az eseményt mobiltelefonjukkal, mások meg kritikusabban álltak a jelenséghez, így például nem voltak hajlandók hangosan együtt imádkozni a képernyő emberi hasonmásától elhangzó kérésnek megfelelően az Úri imádságot, azaz közkeletű nevén, a Mi Atyánk-ot...
Szív és lélek nélkül - valóban?
A híradásban megszólaltatott ötvennégy éves Heiderose Schmidt, aki informatikai területen dolgozik, azt mondta, izgatott volt és kíváncsi, amikor az „istentisztelet” elkezdődött, de a folyamat előrehaladtával egyre visszataszítóbbnak találta azt. "Nem volt benne szív és lélek" - mondta. "A képernyő emberi hasonmásai egyáltalán nem mutattak érzelmeket, nem volt testbeszédük, és olyan gyorsan és monotonan beszéltek, hogy nagyon nehéz volt koncentrálni arra, amit mondtak."
Egy fiatalabb nemzedékhez tartozó részvevő, a harmincegy éves Marc Jansen evangélikus lelkész a nyugat-németországi Köln városa melletti Troisdorfból egy csoport tinédzsert hozott a gyülekezetéből erre a a kisérleti istentiszteletre, ami őt, bevallása szerint lenyűgözte.
A fiatal lelkésznek azonban hiányzottak az emberi érzelmek, a spiritualitás, ami szerinte elengedhetetlen, amit maga például akkor tapasztal meg, amikor saját prédikációit írja, illetve a szószéken a gyülekezet elé viszi.
A forrás, a módszer ugyanaz
Amikor mindezt olvastam, az a kérdés vetődött fel bennem elsőként: lehet-e, szabad-e az ilyen, végül is mesterségesen generált eseményt istentiszteletnek nevezni? És lehet-e, szabad-e igehirdetésnek nevezni mindazt, ami a szószékről így, akarom mondani a kivetített képernyőről így, mesterségesen generált emberi arcokkal interpretáltatva elhangzott?
Nem egyszerű kérdés, de talán kereshetünk egyszerű választ.
Induljunk ki abból a közkeletű felismerésből, hogy a MI nem a mi hagyományos értelmezésünkben az ember által gyártott (mesterséges) önálló individuum, amely önálló gondolatalkotásra képes. Csupán az ember által gyártott olyan okos eszköz, amely az ember által összegyűjtött, megfelelő technológiával digitalizált adatállományban képes – az embernél mindenképpen gyorsabban - adatokat rendezni, és képes akár egy, ugyancsak az ember által neki feltett kérdésre az általa elérhető digitalizált dokumentumokban, adatállományokban megfelelő tömörítéssel adekvát választ adni. Sőt: bizonyos szempontrendszerek szerint a legkülönbözőbb általa elérhető adatállományokból, dokumentumokból értelmes egész koherens szövegeket előállítani.
Eszköz csupán. Zavarba ejtően jó eszköz…
Az MI tehát eszköz, amit az ember állít elő a maga segítésére, szolgálatára. Ilyen értelemben tehát az MI ugyanabból a forrásállományból merít, mint az a lelkész vagy pap, aki lelkiismeretesen készül fel igehirdetésére. Sőt, bizonyos értelemben még hatalmasabb forráskutatást végez, mert eszközként éppen erre van kitalálva.
A többi, azaz a nagy félelem: az önállóan gondolkodó és cselekvő intelligens robot-entitások, amelyek akár az emberrel, azaz teremtőjükkel is szembe fordulhatnak, (egyelőre még) scince fiction területére tartoznak. Aggodalmaink tehát (egyelőre még) csupán csak tájékozatlanságunkból fakadó félelmeink kivetítései, kivetülései.
Lássuk, mit tudsz, barátom! Három a kérdés!
Miközben ezen tépelődtem és nagyon meg voltam elégedve higgadt bölcsességemmel, megkísértett a gondolat, hogy ugyan vajon, miért ne tehetnék magam is egy kísérletet, lássuk, mit tud az a híres MI! Így hát kaptam magam és gondoltam, na most jól odakérdezek neki, hadd jöjjön zavarba.
Máris „gépeltem” a kérdést az egyik legismertebb MI azonos időben lezajló kérdés-felelt internetes felületére:
1. Tudsz keresztény imádságot írni beteg emberért?
Amint a kérdőjelet nagy elégedetten a mondat végére tettem, az MI már is kezdte írni a választ. Ide másolom, ahogy kaptam:
Igen, természetesen segítek! Itt van egy egyszerű keresztény imádság egy beteg emberért:
"Drága mennyei Atyánk,
Most hozzád fordulunk, hogy imáinkat egy beteg testvérünkért hozzuk. Ismered minden szükségét, és tudod, hogy most milyen nehéz időszakon megy keresztül. Kérünk, áraszd el őt gyógyító szereteteddel és kegyelmeddel.
Jézus Krisztus, te vagy a nagy Orvos, aki meggyógyította a betegeket és megkönnyebbültette a szenvedőket. Kérünk, légy jelen most is, és tegyél kegyelmi kezeddel erre a testvérra. Gyógyítsd meg a testét és a lelkét, enyhítsd a fájdalmát, és adj neki erőt és kitartást ezen a nehéz úton.
Szentlélek, vigasztald és erősítsd meg őt a betegség idején. Adj neki belső békét és nyugalmat, hogy bizalommal támaszkodhasson rád. Add, hogy érezze jelenlétedet és szeretetedet körülötte.
Kérünk, hogy a kegyelmed által munkálkodj az orvosokban, ápolókban és minden egészségügyi szakemberben, akik segítenek gyógyulásában. Add nekik bölcsességet és szaktudást, hogy a legjobb gondoskodást nyújthassák.
Áldott Úr, a Te akaratod mindig legyen érvényesülő az életünkben, de kérünk, hogy legyen kegyelmes ebben az imádságban felajánlott beteg testvérünkkel. Add neki gyógyulást és erőt, és töltsd el őt hitünk megújulásával és reménységgel.
Mindezeket kérjük nevedben, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen."
Remélem, hogy ez az imádság segít és vigaszt nyújt a beteg embernek. Fontos emlékezni arra, hogy az imádság ereje hatalmas, és Isten mindig hallgatja a kéréseinket.
Ha azt mondom: ugyancsak elcsodálkoztam, nagyon visszafogottan fejeztem ki magam. Ugyanis - eltekintve apróbb nyelvi esetlenségektől – már a bevezető mondatban szemet szúrt négy kifejezés, ami rögtönzött kis szövegelemzésem szerint ugyancsak elgondolkodtató, mert sokkal összetettebb „gondolkodásra” utal, mint sem csupán egyfajta adatbázistömegből összeollózott általánosságok, közhelyek halmazának összeállítására való készség. Íme az a négy szó:
1. „természetesen” – ez azt (is) jelzi, hogy a válasz fogalmazója azt találja természetesnek, amit aztán meg is valósít. Ugyanakkor vélekedhetett volna úgy is, hogy ugyan vajon miért lenne „természetes”, hogy válaszol a kérdésemre.
2. „segítek” – azaz: úgymond „úgy fogja fel a helyzetet”, hogy én, a kérdező éppen segítségre szorulok, miután a kérdésfeltevésemmel arról teszek éppen tanúbizonyságot, hogy a kérdés tárgyában tájékozatlan vagyok, azaz segítségre szorulok. Méghozzá: az ő segítségére szorulok. Az MI pedig úgy dönt – némi atyáskodó leereszkedéssel a szövegben -, hogy na jó, „segít”.
3. „egyszerű” – ez pedig azt sugallja, hogy felfogva szorult helyzetemet, az MI gyorsan segít nekem, ezúttal egy „egyszerű” imádsággal, bár – sugallja – akár bonyolultabb, összetettebb imádsággal is „segíthetne”, de ha már megszorultam, mert hogy tőle kérek gyors segítséget, hát itt van egy „egyszerűbb” imádság.
4. „keresztény” – azaz keresztény imádságot fogalmazott nekem. Nota bene: én ezt nem kértem tőle, tudni pedig aligha tudhatta (?!), hogy a kérdés feltevője, szerény személyem: keresztény. Némi elégtétellel konstatáltam, hogy nem keresztyént írt a kedvemért, mert hogy mint lebukott: azt már nem tudta, hogy protestáns, esetemben a kálvini hagyományt követő református vagyok. (Hacsak nem mindentudását leplezendő, szándékosan produkált „tájékozatlanságot” ...)
Ám komolyra fordítva a szót, lássuk a lényeget: a (keresztény!) imádság szövege szinte minden elemében – teológiai és euchetikai (az imádsággal foglalkozó teológiai tudományág) formai követelményeknek megfelel. (Hallottam élőben ennél – hát, hogy úgy mondjam - jóval szerényebb élőszavas megnyilvánulásokat is...)
2. Tudnál egy temetési prédikáció vázlatot írni?
Miután összeszedtem magam az elő meglepetésből, megint nekiveselkedtem, s mint hajdan több alkalommal magam is temetési szertartást, azaz istentiszteletet végző lelkész, gondoltam, most aztán végképp rá fogok mutatni az MI korlátaira, azt „kértem tőle”, hogy:
Tudnál egy temetési prédikáció vázlatot írni ennek a bibliai idézetnek a felhasználásával: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
Az azonnali (!) választ megint idemásolom, és megint csak kérem, tekintsünk el néhány apróbb nyelvi bakitól:
Temetési prédikáció vázlata a 2Timóteus 4:7-8 alapján:
Bevezetés:
Köszöntés és részvét kifejezése a gyászoló családnak és barátoknak.
Megjegyzés arról, hogy a mai alkalommal egy szeretett és tisztelt személy emléke előtt tisztelgünk.
A nemes harc megharcolása:
Az elhunyt élete és hitélete elismerése.
Röviden bemutatás a harcnak, amit az élet során meg kellett vívnia.
Példák a nehézségekről és próbatételekről, amelyeket az elhunyt sikeresen legyőzött.
A futás befejezése:
Az elhunyt élettörténetének említése és kiemelése.
Az életfolyamaton végzett futás metaforája, hogy az elhunyt beteljesítette a neki szánt utat.
A teljesített munka és a hagyaték értékelése.
A hit megtartása:
Az elhunyt hitéletének és vallásos elkötelezettségének elismerése.
Példák a hitének megnyilvánulásaira az életében és a közösségben.
Az elhunyt hitének és vallási örökségének kiemelése, amelyre emlékezhetünk és amelyet tovább vihetünk.
Az igazság koronája:
Az Úr igazságának és szeretetének hangsúlyozása.
Az elhunyt megjutalmazása az igazság koronájával.
Az ígéret, hogy az igazság koronája mindenki számára elérhető, aki várja az Úr visszatérését.
Zárás és vigasztalás:
Közvetítés a gyászolóknak, hogy a szeretet és az emlékek mindig velünk maradnak.
Az elhunyt életének és hitének emléke áldás legyen számunkra.
Felhívás, hogy a szeretet, a hit és az igazság üzenetét vigyük tovább a világba.
Záró imádság:
Imádság a gyászolókért, hogy erőt és vigasztalást kapjanak a nehéz időszakban.
Hálát adás az elhunyt életéért és a rájuk gyakorolt hatásáért.
Kérés az Úr áldásáért és irányításáért a továbbiakban.
Fontos megjegyzés: Egy temetési prédikáció személyre szabott és az elhunyt életéhez igazodó kell legyen. Ezt a vázlatot az idézet alapján készítettem, de fontos, hogy a konkrét részleteket és emlékeket az elhunyt személyisége és élete alapján illeszted be.
Nos, megint csak azt mondhatom, hogy a dolog lényegét tekintve (azaz, hogy a szöveget végül is egy „gép”, egy „robot”, egy szoftver produkálta, mégpedig azonnal) a vázlat egy harmadéves teológus esetében is simán átmegy a vizsgán... Ha még a szöveg végi gyakorlati ajánlást is figyelembe veszem, a teljesítmény alig hagy kívánni valót maga után. Az már csak hab a tortán, hogy a kérdés megfogalmazásakor szándékosan „trükköztem” s gonoszkodva nem adtam meg a bibliai idézet locus-át, azaz nem neveztem meg a bibliai lelőhelyét a mondatnak, ahogy általában a szakmai gyakorlatban szokásos. Megtette azt helyettem kérés – és korholás! - nélkül, mondhatni udvarias elnézéssel az MI, és precízen megnevezte a Pál apostoltól vett idézet pontos helyét az Újszövetségben. Ahogy illik...
3. Tudnál egy buddhista temetési szertartáson elmondható beszédvázlatot írni?
Nos, hogy mentsem a menthetőt, gondoltam - később kiderült, minő szűklátókörűségre vall mindez - most aztán tényleg valami olyasmit kérdezek „tőle”, amihez a mi úgymond nyugati (európai, keresztény/keresztyén) kutúrkörünkben sem sokan értenek (magam sem), s ha már a halál, az elmúlás és a temetés egyébként is nehéz, összetett problémakörének mélyvizeire eveztünk, lássuk, hogy megy ez egy más kultúrkörben, messze a mi világunktól. És akkor ezt kérdeztem az MI-től:
Tudnál egy buddhista temetési szertartáson elmondható beszédvázlatot írni?
A választ, ami megint csak azonnal megérkezett, ide másolom, szó szerint:
Buddhista temetési szertartás beszédvázlata:
Bevezetés:
Köszöntés és részvét kifejezése a gyászoló családnak és barátoknak.
Hangsúlyozás, hogy ez a szertartás a szeretett elhunyt tiszteletére és emlékére szolgál.
Az elhunyt élete és tanításai:
Rövid bemutatás az elhunyt életéről, tapasztalatairól és tanításairól.
Az elhunyt személyiségének, szeretetének és bölcsességének kiemelése.
Az elhunyt által megtestesített buddhista értékek és tanítások említése.
Az elmúlás és a változás tudatossága:
A buddhista nézet szerint minden létező idővel változik és elmúlik.
Az elmúlás és a változás tudatossága, mint az élet természetének elfogadása.
Az emlékeztetés arra, hogy az elhunyt élete is része volt ennek a változásnak és folyamatnak.
A megnyugvás és a béke keresése:
A buddhizmus fontos célja a szenvedés enyhítése és a megnyugvás elérése.
Az elhunyt nyugalmának, békeségének és felszabadulásának említése.
Az elhunyt szellemi és lelki utazására való biztatás.
A könyörületesség és az együttérzés gyakorlása:
A buddhista tanításokban az együttérzés és a könyörületesség kiemelkedő jelentőséggel bír.
Az elhunyt iránti együttérzés és a szeretet megnyilvánulásai az emlékeinkben és a mindennapi életünkben.
Az elhunyt emlékének ápolása és tisztelete a jócselekedetek és a könyörületesség gyakorlásával.
A múló természet és a megvilágosodás:
A buddhista filozófia szerint a létezés múló és átmeneti természettel rendelkezik.
A megvilágosodás elérése az egyén életcélja, amely a körforgásból való kilépést és a teljes megvilágosodást jelenti.
Az elhunyt szellemi és lelki utazására való biztatás a megvilágosodás felé.
Zárás és vigasztalás:
Közvetítés a gyászolóknak, hogy a szeretet és az emlékek mindig velünk maradnak.
Az elhunyt életének és tanításainak emléke áldás legyen számunkra.
Felhívás, hogy a buddhista értékek és tanítások alapján építsük tovább életünket.
Záró imádság:
Egy rövid meditáció vagy imádság a gyászolókért, hogy megtalálják a megnyugvást és a békét.
Kérés a buddhista közösség támogatásáért és az elhunyt szellemi útjára való kíséréséért.
Az imádság zárása a szeretet és az együttérzés üzenetével.
Fontos megjegyzés: Minden buddhista temetési szertartás személyre szabott és a hagyományoknak megfelelően zajlik. Ez a vázlat általános irányt ad, de fontos, hogy a konkrét részleteket és hagyományokat a buddhista gyakorlat és a helyi közösség szokásai szerint alakítsd ki.
Békés jószág. De ha már mindenáron aggódni akarunk, hát van miért…
Mindezt végig olvasva, úgy döntöttem, hogy egyelőre inkább nem kérdezek semmit „tőle”. Az MI-től. A robottól. Igen, egyre inkább fontos hangsúlyoznunk: mesterséges eszközről van szó, amit az ember hozott létre, mert a válaszok alapján az ember lélektanilag egyre hajlamosabb megszemélyesíteni azt, „ami” pedig nem „aki” és nem személy, hanem egy hallatlan okos szoftver, hatalmas, ugyancsak az ember által felhalmozott és rendszerezett információs háttérlehetőségekkel.
De ha már mindenáron aggódni akarunk az MI megjelenését és beláthatatlanul gazdag jövőjét illetőn, hát van mitől. Kiderült ugyanis, hogy a Big Data-nak nevezett hatalmas, akár emberekről, személyekről is gyűjtött adathalmazok, valamint az MI „összeházasításával” az erre akár önmaguk alá törvényi alapokat is létrehozó politikai (illiberális, autokrata, diktatórikus, a személyi és személyiségi jogokat felülírni kész hatalmak - tessék választani -, államok képesek lesznek olyan adat-összesítésekre, szűrésekre, amelyekkel – mondjuk akár az általában mindenkor ködösen hagyott nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, kényük-kedvük szerint kutakodhatnak magánszemélyek, azok csoportjai, civil szervezetek, bármikori ellenzéki pártok stb. életében, tevékenységében. Mert hogy az MI – sajnos – csupán egy szegény gép, egy robot, mindenféle erkölcsi megfontolás és döntési képesség nélkül.
Ez a tulajdonsága, való igaz, reményt ad arra, hogy nem nő egyszer a fejünkre. Másfelől azonban aggasztó is, mert olyasmire használható, amire tulajdonképpeni létrehozója, az ember, csak akarja...
És hogy az ember mi mindent képes feláldozni és felhasználni a pénz, a hatalom érdekében azt tudjuk. Az MI-t is.
x x x
Rövidesen megpróbálok visszatérni erre a témára és olvasóinkkal együtt megkísérlek betekinteni abba az etekintetben felettébb aggasztó világba, amelynek bugyraiban például Kína már ijesztően otthonosan mozog.