Ferenc pápára emlékezünk
A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem...
Megjelent a Magyar Ügyvédi Kamara közösségi oldalán.
„Jeles ünnepünket sajnos Ferenc pápa húsvét hétfőn bekövetkezett halála miatt érzett gyászunk és együttérzésünk árnyalja be. Pápai küldetése, élete és munkássága előtt tisztelegve fájdalommal veszünk tőle búcsút” – ezekkel a szavakkal emlékezett meg az Országházban április 25-én megtartott, a hazai ügyvédség kamarai szervezeti létének százötvenedik évfordulóján rendezett emlékülésen az azt moderáló dr. Szecskay András budapesti ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese.
Amikor még mind ehhez néhány gondolatot fűzünk, azt nem vallási, nem keresztény (római katolikus) egyházi, nem teológiai és nem is hitbeli alapokon tesszük. Mindezen szempontoknak természetesen megvan a maga ideje, helye és jelentősége Ferenc pápa megértésére törekedve, mivel az emberi életnek ezen síkjain is olyan maradandó nyomot hagyott világunkban, amely bizony sok feldolgozandó, megfontolandó, mi több, követendő örökséget jelent – különösen is a transzcendens világhoz is kötődő embertársainknak.
Amiért úgy érezzük, hogy nekünk is ott a helyünk a Ferenc pápáról megemlékezők sorában annak az az oka, hogy hitelesen - mert szerényen, puritán módon, de annál határozottabban és következetesebben - tudott élő lelkiismerete lenni valamennyiünknek. Akik világnézeti, vallási, felekezeti, hitbéli különbségeket félretéve, eleve érezzük, szívünkbe zárva: mi a helyes és a helytelen, mi a jó és mi a rossz. Ferenc pápa nem akarta senkire sem rákényszeríteni azokat a bibliai, evangéliumi, azaz Krisztus tanításán alapuló felismeréseket, amelyeket maga hivatalból is képviselt és megfelelő egyházi keretek között interpretált. Különlegessége abban az emberi nagyságban – karizmatikus egyéniségében - is megmutatkozott, hogy ezen nézeteket - a szekuláris (angol) terminológia szerint a social gospel műfajának sajátos keretein belül tudta a világ elé tárni. Mit is? Alapjaiban a biblical gospel, azaz az a bibliai evangélium egyik lényeges üzenetét: a szegényekkel, a kiszolgáltatott embertársainkkal szembeni szolidaritás és törődés fontosságát, társadalmi igazságtalanságok már-már szinte elviselhetetlen elterjedtségének felszámolását, főként planétánk déli féltekéjének országaiban, továbbá a lokális és regionális háborúk egymást érő sorának beszüntetését, s végül, de nem utolsó sorban a Földünk emberi kapzsiságunk és felelőtlenségünk általi végletes kihasználásának azonnali abbahagyását. Mert hogy emiatt – idézzük – sír és szenved anyaföldünk...
Ha e felsorolást végig olvassuk, mondhatjuk, sajnos, mindebben semmi új nincs. Sajnos így megy ez, amióta világ a világ... Igen, ez igaz. De az is igaz, hogy nem mindegy, ki hívja fel mind erre újra meg újra a világ népeinek és vezetőinek a figyelmét. És hogy azt miként teszi: nevezetesen az aggódó szeretet, az együttérző fájdalom, a valamennyiünket megérintő hitelesség eszközeivel. És ha kell, a leghatározottabban és legkonkrétabban, kerülve a diplomatikus óvatoskodást - mert hogy a beszédünk ugye legyen igen-igen vagy nem-nem... Mind erre aztán nem lehet nem odafigyelni.
Ezt tette, amikor például az amerikai szenátus és képviselőház együttes ülésén az amerikai fegyverkereskedelem áldatlan globális következményire mutatott rá. Vagy például akkor, amikor Moszkva és minden oroszok főpapját, az orosz, milliókat megnyomorító, ukrán gyermekek ezreit-tízezreit elrabló, átnevelő táborokba hurcoló háborús inváziót megáldó pátriárkát egyenesen Oroszország első, a háborúért felelős embere ministránsának nevezte.
Feltehető a szkeptikus kérdés is: na, és vajon javult-e valamit világunk Ferenc pápa köztünk való tanító, emlékeztető, figyelmeztető jószolgálatának tizenkét éve után? Szomorúan kell belátnunk, látszólag semmit nem változott. Sőt, mint ha az utóbbi időszakban még nagyobb lenne a zűrzavar, mint korábban. Nos, meggyőződésünk, mindezekért nem Ferenc pápa köztünk való, szinte prófétai szolgálatának hatékonyságát kell megkérdőjeleznünk. Ő betöltötte azt a szerepet, amit hivatásának érzett. Az eleven szén pedig azoknak az embertársainknak a fején gyűlik, akik - mindazon nyilvánvaló negatív tények ismeretében, amiket nem lehet világunkban nem észlelni, továbbá azon intelmek ellenére, amelyeket Ferenc pápa megjelenített - hétköznapi nemtörődöm átlagemberként, elcsapandó politikusként, felelőtlen üzleti ügyeskedőként, háborúkba fojtott önmegvalósító tébolyultként, minden józan megfontolás nélkül sodorják nemzetüket, országukat, az emberiséget a tönk szélére.
A pápa megtette, amit megtehetett: betöltötte küldetését, ezzel arra is példát adva: mi a nekünk adatott szabad választással való élés, mi az egyén felelőssége és mi a kollektív döntés felelőssége a világ jövője szempontjából.
Aki esetleg még nem látta, nyomatékosan ajánljuk, nézze meg a világhírű filmrendező, Wim Wenders „Ferenc pápa – Egy hiteles ember” című megrendítő erejű filmjét, hű képet kap arról, miként élt, gondolkodott egy különleges ember, akinek világunk oly sokkal tartozik.
Különösen is felfigyeltünk Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt, a büntetőjogászok világkonferenciájának római ülése résztvevői előtt elmondott gondolataira.
Ez a beszéd erőteljesen megmutatja, miként vélekedett világmértekben Ferenc pápa a jog felelősségéről, a bűn és büntetés viszonyáról és a mindezek globális kihatásairól. Meg is jelentettük ezt a máig érvényes tanulmányt az Ügyvédek Lapjában, sőt dr. Bárándy Péter és dr. Fenyvesi Csaba avatott tollából kommentárt is közöltünk hozzá. Szerkesztőségi cikkünkben (az első belív oldalon) pedig kísérletet tettünk arra, hogy olvasóink számára bemutassuk azt az emberi, hitbeli, teológiai és ecclesiologiai hátterert, ami talán könnyebben megérthetővé teszi: mik a gyökerei annak a nézetvilágnak, amely a későbbi pápát a világ lelkiismeretévé tette.
Komlós Attila, az Ügyvédek lapja lapigazgatója