A halottakról - egy plusz két fejezetben
Október 31 éjjele, november 1. és 2. – halottaira emlékszik a keresztyén világ – vallásának hagyományai szerint hitbéli alapon vagy csak már megszokás alapján. Mindennek a háttere szövevényes...
Mivel az ünnepek – a Minden szentek és a Halottak napja kifejezetten a keresztyén egyházi hagyományban és nem Isten (a reformáció óta a protestánsok számára) egyedüli kijelentésének tartott Szentírásban, azaz a Bibliában gyökereznek, így azt a protestánsok nem is fogadják el, nem is sorolják ünnepeik közé. A Halloween-ről nem is beszélve, amelynek a keresztyén hitvilághoz semmi köze, az csupán az egykori, ősi kelta hitvilág mai, főleg angolszász hátterű utóélete, az ún. pogány hitvilág hiedelmeinek mai, többnyire csak az ijesztgetős gyermekjátékokra redukált, „kulturális” csökevénye. Tapasztalataink szerint nagy az összevisszaság ezen ünnepnapok értelmezésében. A gyermekeknek például valószínűleg halvány fogalmuk sincs arról (mindamellett, hogy élvezik a „játékot”), hogy miért öltöztetik fel őket szüleik mindenféle boszorkány- és jópofának vélt „szellem-öltözékekbe”. Ezért az alábbiakban sorra vesszük, hogy mi micsoda és hogy kik ünnepelnek mit – és kik miért nem ünnepelnek - ezekben a napokban. Sapienti sat.
Mi a Halloween?
A Halloween egy népszerű ünnep, melyet október 31-én ünnepelnek, főleg az angolszász országokban, de az elmúlt évtizedek során sok más országban is egyre népszerűbbé vált. A Halloween neve az "All Hallows' Eve" rövidítése, ami az "Mindenszentek estéjét" jelenti.
A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. Amerikában az 1900-as évek elejétől vált egyre népszerűbbé, majd a legkedveltebbé halloween ünnepe, az ünnepi fesztiválokon szörnyek, boszorkányok, földönkívüliek, kalózok, rajzfilmek és mesék szereplői, állatok és hírességek maszkjait viselő jelmezesek jelennek meg.
Amikor a kereszténység elterjedt Európában, sok pogány ünnepet és hagyományt asszimiláltak, beolvasztották a keresztény hagyományokba. Bizonyos értelmezések szerint a Halloween-nel is ez történt: a keresztény egyház bevezette az Mindenszentek ünnepét és Halottak napját november 1-jén és 2-án, amelyeknek előestéje a Halloween.
Néhány jellegzetes Halloween hagyomány:
• Jelmezben járás. Az emberek és különösen a gyerekek különféle jelmezekbe öltöznek, gyakran ijesztők, mint például boszorkányok, szellemek, vámpírok stb.
• Csokit vagy csínyt (angolul: trick-or-treat). A gyerekek házról házra járnak, és édességet kérnek, különben "csínyt" követnek el.
• Tökfaragás. A tököt kivájják, arcot faragnak bele, és gyertyát helyeznek belé, hogy mintegy az ártó szellemmek riasztójaként világítson az éjszakában.
• Dekoráció. Sokan díszítik otthonaikat Halloween témájú dekorációkkal, mint például pókhálók, boszorkányok, szellemek stb.
Miközben a Halloween sok helyen elsősorban szórakoztató és kulturális eseményként jelenik meg, néhányan vallási vagy szellemi jelentőséget is tulajdonítanak neki. Ezeknek a keresztyén hitvilághoz vajmi közük van. Pontosabban: semmi.
Mindenszentek ünnepe: november 1.
A római katolikus tanítás szerint a „megdicsőült egyház ünnepe”. Nem tévesztendő össze a „szenvedő egyház ünnepével”, amely november 2., a halottak napja (lásd lejjebb).
A katolikus tanítás szerint az élő és meghalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egymásért könyörögnek. Ennek alapján beszélünk küzdő egyházról (ecclesia militans), amely a földön élő lelkek közössége, szenvedő egyházról (ecclesia patiens), amely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és a diadalmas egyházról (ecclesia triumphans), amely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.
Mindenszentek napján a katolikusok mindazon megdicsőült lelkeket ünnepelik, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt (vö. Jelenések könyve 7,9-10) a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. (Forrás: lexikon.katolikus.hu)
Halottak napja: november 2.
A római katolikus egyház tanítása szerint a földön küzdő egyház ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. A halottakról való gondoskodás a vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség. A halottak ünnepe az ókori Rómában a feralia volt.
Az egyházban Szt. Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes meghaltról is megemlékezzenek. 998-ban kezdték az ünnepet, amely a XI. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Róma a XIV. században fogadta be. XV. Benedek pápa (uralkodott 1914-1922) 1915-ben engedélyezte, hogy a halottak napján minden pap 3 misét mondhat; egyet egy konkrét elhunytért, egyet általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és egyet a pápa szándékára. A bizánci (keleti ortodox) szertartásban ezen ünnep megfelelője a lelkek szombatja. A szerzetesrendek külön napon emlékeznek meg saját halottaikról.(Forrás: lexikon.katolikus.hu)
Milyen más keresztyén ünnepek vannak még az elhunytak tiszteletére, emlékére?
A keresztény vallásban számos ünnep létezik, amelyek a halál és az elhunytak tiszteletére emlékeztetnek. Ezek közül a legfontosabbak:
Nagypéntek. Nagypénteken a keresztények Jézus Krisztus kereszthalálát emlékezik meg. Ez az ünnep a keresztény hit szerint az emberiség bűneinek megváltására emlékeztető nap. Egyben az elhunytakért való imádkozás és az áldozatvállalás, -felajánlás is fontos szerepet játszik.
Gyászoló anyák napja. Ezt az ünnepet néhány keresztény egyházban, például az ortodox egyházban tartják meg. Ez az ünnep azon gyászoló anyákra emlékeztet, akik elvesztették gyermekeiket.
Halottak vasárnapja. Ezt az ünnepet néhány keresztény felekezet november utolsó vasárnapján tartja. Az elhunytakért való imádkozás és az emlékezés központi szerepet játszik ezen a napon.
Adventi gyertyagyújtás. Az adventi időszakban, azaz karácsony előtt négy vasárnapon keresztül, a hívők gyertyákat gyújtanak az emlékezés és a remény jelképeként. Ezen a négy vasárnapon többek között az elhunyt szeretteinkre is emlékezhetünk.
Miért nem ünnep a Mindenszentek napja és a Halottak napja a protestáns egyházakban?
A protestáns egyházak különbözőségei a katolikus egyháztól a reformáció idején (XVI. század) keletkeztek, amikor egyes keresztények - köztük jelentős teológusok, mint Luther Márton, Kálvin János - kritizálták a római katolikus egyház egyes tanításait és gyakorlatait.
A reformáció hatása. A protestantizmus kialakulásakor az egyházi reformátorok, mint például Luther Márton és Kálvin János, kritikát fogalmaztak meg a katolikus egyház egyes hagyományaival és gyakorlataival szemben. Ezen reformátorok célja az volt, hogy a vallásos hitvilágot és a vallásgyakorlatot visszavezessék a Bibliához. Ezen kritikák közepette a protestáns mozgalmak új egyházi struktúrákat és tanokat alakítottak ki. Ezek közül sok hatással volt arra, hogy milyen ünnepeket és hagyományokat tartanak fenn. Mivel a Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja nincs közvetlenül a Szentírásban megemlítve, ezért ezek az ünnepek nem kapnak helyet a protestáns egyházakban, mint ahogy viszont a Biblia alapján meghatározott ünnepek a karácsony és a húsvét igen.
Teológiai különbségek. A protestáns egyházakban a tanítás és a teológiai megközelítés más, mint a katolikus egyházban. A protestánsok a hitbeli egyéni kapcsolatra helyezik a hangsúlyt Isten és az elhunyt hívők között, és úgy vélik, hogy az elhunytak közvetlenül Isten jelenlétében vannak. Ezért a protestánsok inkább az imádkozást és az emlékezést helyezik előtérbe az elhunytakért, semmint hogy a szentekhez fordulnának a halottakért elmondott imáik közvetítésért.
A tisztítótűz tanításának elutasítása. A katolikus egyház tanítja a tisztítótűz létezését, ami egy átmeneti állapot az elhunytak számára, ahol megtisztulnak a bűneiktől, mielőtt a mennyországba jutnának. A mindenszentek ezen tanítás körül forog, amikor is az elhunytakért imádkoznak, különösen azokért, akik a tisztítótűzben vannak. A protestantizmus elveti a tisztítótűz tanítását, így számukra ez az ünnep nem releváns.
A szentek kultuszának elutasítása. Bár a protestantizmus is elismeri a szentéletű emberek példamutató életének jelentőségét, nem gyakorol különleges tiszteletet irányukban és ellentétben a katolikus tanítással, semmilyen közbenjáró szerepet nem tulajdonít nekik az ember és teremtője, az Isten között, mivel az szigorúan csak Krisztusra vonatkoztatható. Így a mindenszentek ünnepe sem része hitgyakorlatuknak.
Ez nem azt jelenti, hogy a protestáns egyházakban nincs emlékezés az elhunytakra vagy az egyház nagy alakjaira; sok protestáns egyház megemlékezik az elhunytakról és a keresztény hagyomány nagy alakjairól, de ennek tartalmi vonatkozása és gyakorlati módja eltér a katolikus hagyományoktól.
Milyen más ünnepek vannak a protestáns egyházakban az elhunytak emlékezésére?
A protestáns egyházakban vannak olyan ünnepek és alkalmak, amelyek lehetőséget adnak az elhunytak emlékezésére és tiszteletére. A megemlékezések lényege: hálaadás Istennek, a az egykor velünk élt szeretteink által közölt ajándékokért, jótéteményért.
Gyászszertartások, emlékezési, hálaadó istentiszteletek. A protestáns egyházakban általában gyászszertartásokat, templomi istentiszteletet tartanak, melyek az elhunytakról emlékeznek meg és imádkoznak értük. Ezek a szertartások lehetőségei adnak a gyászolóknak az elhunytakért való imádkozásra, az emlékezésre és a vigasztalódásra.
Gyertyagyújtás az adventi koszorún. Az adventi vasárnap, azaz karácsony előtt négy vasárnapon keresztül a protestáns egyházaknál gyakran gyertyákat gyújtanak az adventi koszorún. Ezen a négy vasárnapon az elhunyt szeretteikre is emlékezhetnek, és a gyertyagyújtás során imádkozhatnak értük vagy kifejezhetik tiszteletüket.
Húsvét utáni vasárnap. Néhány protestáns egyházban a húsvét utáni vasárnapot is megünneplik a halottak emlékére. Ez a nap lehetőséget ad a hívőknek arra, hogy az elhunytakért imádkozzunk és emlékezzenek rájuk.