Világunk ma ismét felhevült állapotban van. Több lokális-regionális, már-már minden nemzetközi szabályt felrúgó háborúban feszülnek egymásnak népek, nemzetek, országok. Sok helyütt robbannak ki látszólag (részben) vallási okokra is visszavezethető vérben tobzódó terrorcselekmények. Egyre másra kelnek életre testközelben és tőlünk kicsit távolabb ordas elméletek, amelyek mintha feledni látszanának mindazt, amit már szinte bebetonozottnak hittünk emberi méltóságunk és alapvető jogaink garanciáit illetően. Bal- és jobboldali politikai szélsőségek riasztó mértékben fokozzák az emberi méltóság és szabadság elleni támadásokat. Erőteljesebb, koherensebb és szisztematikusabb intellektuális válaszra van hát szükség. 

Egy ilyen válasz kidolgozásához nincs jobb és relevánsabb forrás, mint ez a dokumentum. Úgy véljük hát, fontos visszaemlékeznünk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 75 évvel ezelőtti létrejöttére. Mint köztudott: a II. világháború szörnyűségeivel megterhelten, abból alig felocsúdva, az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatkozatban foglalta össze álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról s fogadta azt el 1948. december 10-én (egyhangúlag megszavazta, de nyolc ország – a szovjet blokk és Szaúd-Arábia – tartózkodott a szavazástól).

Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik. Fontos visszaemlékeznünk nekünk is, ma is, legalább két okból: fejet kell hajtanunk azon férfiak és nők előtt, akik ennek a világ népei szempontjából ma is létfontosságú elveket megfogalmazó dokumentum létrehozásának szükségét látták, megtervezték, megfogalmazták és elfogadták azt.

Mindamellett erőteljesen emlékeztetnünk kell minden módon jelen korunk politikai-hatalmi döntéshozóit, egyúttal minden egyes embert, hogy melyek azok az elvek, amelyek mentén az emberiség valamennyire is kiegyensúlyozottan tud az önpusztítást elkerülve egy biztonságosabb jövő felé haladni.

A nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ezekben fogalmazza meg az emberi jogokat (az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat), amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Nem törvényerejű és így nem kötelez, de hatásosan lehet vele diplomáciai és erkölcsi nyomást gyakorolni kormányzatokra, és gyakran hivatkoznak is rá.

A dokumentum – ez is egyik különleges értéke – rendkívül tömör, ugyanakkor világos, egyértelmű szöveg. Semmi mellébeszélés, semmi egyfelől-másfelől... Ezért úgy döntöttünk, mi sem fűzünk magyarázatot, kommentárt ahhoz, ami ennyire egyértelmű. Viszont - éppen ezért is – rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a lehető legszélesebb körben ismert legyen a szöveg. Ezért teljes terjedelmében közreadjuk.

Szabadnak születtél… (Bródy János koncertfelvétele)

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (teljes szöveg)

Bevezető

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,

- tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben a félelemtől és nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,

- tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,

- tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejlődésének előmozdítása,

- tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást, és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,

- tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletben tartását,

A KÖZGYŰLÉS kinyilvánítja

az EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATÁT,

mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és alkalmazását mind a tagállamok népei körében, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei körében.

1. cikk

Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

2. cikk

A jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak vagy területnek a politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

3. cikk
Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

4. cikk
Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden formája tilos.

5. cikk
Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

6. cikk
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát mindenhol elismerjék.

7. cikk

A törvény előtt mindenki egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkit egyenlő védelem illet meg a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

8. cikk
Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

9. cikk
Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

10. cikk
Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

11. cikk

1.     Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen meg nem állapítják.

2.     Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

12. cikk

Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, otthonába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

13. cikk

1.     Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.

2.     Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

14. cikk

1.     Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.

2.     Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.

15. cikk

1.     Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.

2.     Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

16. cikk

1.     Mind a férfinak, mind a nőnek a nagykorúság elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.

2.     Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.

3.     A család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.

17. cikk

1.     Minden személynek joga van a tulajdonhoz, mind egyénileg, mind másokkal együttesen.

2.     Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

18. cikk

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk

1.     Minden személynek joga van a békés célú gyülekezés és egyesülés szabadságához.

2.     Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.

21. cikk

1.     Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.

2.     Minden személynek egyformán joga van ahhoz, hogy saját hazájában közszolgálati tisztséget betöltsön.

3.     A közhatalom tekintélyének az alapja a nép akarata; ennek az akaratnak tisztességes, rendszeres, az általános és egyenlő szavazati jogot és a titkos szavazást biztosító választásokon vagy más, a szavazás szabadságát egyenértékűen biztosító eljárás alapján kell kifejezésre jutnia.

22. cikk

Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz, továbbá jogosult arra, hogy – az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés révén, és az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival összhangban – a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogai érvényesüljenek.

23. cikk

1.     Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.

2.     Mindenkinek joga van egyenlő munkáért egyenlő bért kapni, bárminemű megkülönböztetés nélkül.

3.     Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő megélhetést biztosít, és amelyet szükség esetén a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.

4.     Minden személynek joga van, hogy érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szakszervezet alapítson vagy szakszervezethez csatlakozzon.

24. cikk

Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és a rendszeres fizetett szabadságot.

25. cikk

1.     Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ezen belül élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi ellátáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, továbbá joga van a szociális biztonsághoz, ha munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség, vagy tőle független más körülmények miatt elveszíti a megélhetését.

2.     Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben kell részesüljön.

26. cikk

1.     Minden személynek joga van az oktatáshoz. Az oktatásnak legalábbis elemi és alapfokon ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A szakoktatást és a szakmai képzést általánossá kell tenni; a felsőbb szintű oktatásnak mindenki számára – érdemei szerint – egyenlő feltételekkel nyitva kell állnia.

2.     A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint támogatnia kell az Egyesült Nemzeteknek a béke fenntartása érdekében kifejtett tevékenységét.

3.     A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó oktatás megválasztásában

27. cikk

1.     Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.

2.     Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

28. cikk

Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes mértékben érvényesülhetnek.

29. cikk

1.     Minden személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelyben egyedül lehetséges személyiségének szabad és teljes kibontakozása.

2.     Jogainak gyakorlásában és szabadságainak élvezetében mindenki csak olyan korlátozásoknak lehet alávetve, amelyeket a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.

3.     Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

30. cikk

A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, csoport vagy egyén részére jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsértésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.

Subscribe now

Share

Share Tükör által...

Újabban gyakran előfordul, hogy politikusok – a döntéshozás legfelsőbb szintjétől kezdve le a társadalmi közszereplők minden rendű-rangú szintjéig úton-útfélen a Bibliából vett idézetet választanak mottóul politikai véleményük, döntésük, cselekedetük nyomatékosabbá tétele érdekében, látensen: igazolásául, valamiféle ködös morális alátámasztásául. Mivel az esetek többségében gyanúnk szerint jó esetben egyszerű tájékozatlanságról, talán egyfajta neofita buzgalomról van szó, sok figyelmet nem nagyon érdemel ez a fajta közéleti ficam. Ám sajnos elharapódzott az az általános politikai szlogen, hogy „országunk keresztény/keresztyén ország” (jelentsen ez bármit is), ergo illik annak valamiféle jelét is adni. Ezért aztán egyfajta igazolásként bukkannak fel a Biblia könyveiből összeollózott, a tartalmi koherencia nyomait is nélkülöző idézetfoszlányok. Megfigyelhető: azok az embertársaink, akik közelebbi nexusban vannak a Bibliával, sokkal visszafogottabban viszonyulnak annak szövegéhez. Ízlésük, valamint elmélyültebb ismereteik is visszatartják őket attól, hogy a számukra szent szövegekből hol ezt, hol azt kiemeljenek, pusztán valamiféle tetszetős, az ilyetén műveltség benyomását keltő szónoki fordulat, politikai szándék vagy aktus, de lehet éppen valami társasági bölcselkedés nyomatékosítása kedvéért.
Mit ajánljunk hát azoknak, akik még képesek más véleményekre is odafigyelni?

Már korábban is találkoztunk azzal, hogy adott szakterület elismert és közismert személyiségeinek gondolatait hívják segítségül a tárgyalt téma hangsúlyosabbá tételéhez, vagy éppen a téma feldolgozásának nyilvánvaló iránytűjeként. Gyakran fordul elő az is, hogy szépirodalmi műből idéznek e célból.

Csábító idézetforrás

A Biblia mint idézetforrás közéleti szereplőknek feltehetően azért is vonzó, mert az emberi élettel, a társadalom életének alakulásával és alakításával kapcsolatos morális szférára is vonatkoztatható. Tegyük hozzá: ahhoz, hogy ez a jelenség manapság elterjedt, az is hozzájárul, hogy korábban, a rendszerváltoztatás előtt ilyesmi nemigen fordulhatott volna elő anélkül, hogy – horribile dictu - a Bibliát idéző közéleti szereplő ne a negatív értelemben vett klerikális, vallásos vagy tudománytalan, dilettáns elítélő jelzőt kapta volna.

A Bibliai forrás ilyetén (újra) felfedezése – közelítsük meg jóindulatúan a jelenséget –  nyilván egyfajta őszinte (újra) rácsodálkozás is az egyetemes emberi gondolkodás bölcsességére, annak kimeríthetetlen tárházára. Konszenzuális morális alap, így a rá való hivatkozás a téma magasabb szintre emelését, egyetemes érvényűségét szándékolja jelezni.

Eredendően: szent irat

Így is lenne, ha a Biblia csupán az emberiség bölcsességirodalmának része, valamiféle kulturális ősforrás lenne. De nem az. Illetve: nem csak az. Sőt: leginkább nem az. S a problémák itt kezdődnek.

A Bibliai eredendően: szent irat. A zsidóság és a kereszténység szent irata. Sőt: teológiai és vallási értelmezésben Isten kijelentett igéje (szava) azok számára, akik hívő embernek tartják magukat. Azaz maga a Szentírás.

Ha a Bibliát csak az emberiség általánosan elismert „kulturális termékének” tartanánk csupán, amely a bölcsességirodalom (egyik) kiemelkedő terméke, akár nyugodtan szemezgethetnénk is belőle tetszés szerint legváltozatosabb céljaink igazolására, alátámasztására. Persze ez esetben számolnunk kell(ene) egy nagy veszéllyel: ebben a megközelítésben a Bibliában – kis túlzással, ahogyan a szkeptikusok szokták mondani – megtalálható minden s mindennek az ellenkezője. Volt is idő, nem is olyan régen, amikor a maga bornírtságában és tudatlanságában tobzódó, ám a hatalmat birtoklók vulgárateizmusa (vissza is) élt ezzel a lehetőséggel.

Profán vonatkozásban is ismerjük a szövegösszefüggéséből kiragadott citátumok kalandos önállósulását a félreérthetőség és szándékos félreértések-félrevezetések machinációiban. Nos, ez sajnos megeshet akár a jóindulatú megközelítés jegyében is, ha a (Szent) Biblia szövegei profán célokra használtatnak.

Koherens kijelentés

Ugyanis – megint csak teológiai megközelítésben – a Biblia, azaz a teljes Szentírás nem az emberiség bölcsességirodalmának önmagukban is megálló darabjainak kötetbe fűzött gyűjteménye, hanem a teremtő és mindenható Isten üdvtervének sajátos, emberi nyelvre fordított interpretációja a teremtéstörténeten, a választott nép történetén, a prófétai és történeti, valamint a zsoltárirodalmon át az újszövetségi evangéliumokkal és apostoli levelekkel bezárólag. Egy koherens, részleteiben és egészében is önmagát értelmező és magyarázó kijelentés (ha tetszik: történelmi dokumentum), amely megmutatja a hívő embernek a dolgok kezdetét és végét, mindeközben választ ad az Ember(iség) és az egyén létének értelmét feszegető, legtágabb közösségi (= más emberhez viszonyuló) és legszemélyesebb életünk részleteire vonatkozó kérdésekre. A Biblia központi üzenete a Messiás köré koncentrálódik. Köztudottan e ponton válik szét az Örökkévaló kijelentésének zsidó (ószövetségi) és keresztény (újszövetségi) értelmezése, mi több: vallásgyakorlati és spirituális vonzatai és következményei.

A törvény ereje

Vissza a jelenbe: amikor tehát, engedve a Prédikátor könyvében olvasható gondolat csábításának, kiemeljük a szövegből például azt a mondatot, hogy: „Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt”, azt vélelmezzük, hogy a szerző a változatlanság, mi több: a változtathatatlanság mellett tesz lemondó, lehangoló tanúbizonyságot. Az imént emlegetett bibliai koherencia jegyében azonban egyértelmű: a Prédikátorként jegyzett szerző nem erről ír, hanem arról, hogy a teremtett világnak megvan a maga rendje: a Nap felkel és lenyugszik, a Hold feljön és alászáll, az ember megszületik, él és meghal… Mindennek megvan a maga ideje – ahogy ugyancsak ő írja. Mit olvasunk a Zsoltárok könyvének megragadó megfogalmazásában (Károlyi Gáspár fordításában)? Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. (Zsoltárok 90:2–6)

A változatlanságnak és a változhatatlanságnak ebben a keretében az Ószövetség népének a segítséget a Teremtőhöz való hűség megélésében és a világ végkifejlete felé való evilági zarándoklat helyes megélésében az Örökkévalótól kapott, úgynevezett mózesi törvények jelentik, amelyeknek foglalata a Tóra (s annak nem a bibliai szent iratok között található, később keletkezett számos magyarázata).

Ebben az ószövetségi dogmatikus értelmezésben a törvény változtathatatlansága a megmaradás és a maradandóság ereje és alapja.

Keresztény teológiai megközelítésben bizonyos értelemben ezt „írja felül” a názáreti Jézus (a Krisztus, a Messiás, azaz az emberiség Megváltója), aki éppen az értékek maradandósága érdekében tesz számos kísérletet, azaz: ad – méghozzá a saját korában igen radikálisnak számító – jelzést a visszahúzó, merev dogmatizmus megváltoztatása érdekében.

A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért

Csak néhány példa. Az egyik: az ószövetségi törvényértelmezés egyik sarkalatos pontjával, a szombatnapi szigorú tiltásokkal kapcsolatos, ismert történet:

Jézus bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy (a farizeusok, az írástudók, a törvény értelmezői, mondhatnák: az ügyészség) vádat emeljenek ellene (terhelő vallomásra késztessék), megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. (Máté 12, 9–14.)

Vagy itt egy másik, hasonlóan figyelemre méltó történet:

Amikor Jézus szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben (mivel megéheztek) tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad. Ő így felelt nekik: Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? (1 Sámuel 21, 2–7.) Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is? Aztán hozzátette: A szombat (a törvény) lett az emberért, és nem az ember a szombatért (törvényért). Ezért az Emberfia ura a szombatnak is. (Márk 2, 23–28.)

Többé ne vétkezzél!

Talán a következő is sokak előtt ismert eset. De lássuk előbb a törvényi hátterét:

Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is. (3 Mózes 20, 10.)

És akkor íme Jézus esete a házasságtörő asszonnyal:

Jézus megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték (megtörtént a bűneset). Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket (törvényi hivatkozás, megszületett a halálos ítélet, jöhet annak végrehajtása). Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ (a törvény – merőben szokatlan – bírói értelmezése). És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el (nem kárhoztatlak) téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! (Határozat indoklása.) (János evangéliuma 8, 1–11.)

A koherens bibliai gondolkodás keresztény teológiai értelmezésében a most példaként felhozott ószövetségi Prédikátor könyvében gyönyörűen leírt változatlanság és maradandóság elve tehát az újszövetségi, evangéliumi – krisztusi – végkifejlettel válik teljessé: a változtatás és változás elfogadható, mi több: szükséges, ha az adott esetben a törvény szellemének megsértése nélkül is indokolt. A transzcendens magyarázat szerint – maga Jézus fogalmazza meg –: „Mert az Emberfia (önértelmezése szerint maga Jézus, a törvényalkotó Isten fia, aki emberré lett) ura a szombatnak (a törvénynek). Aki így értelmezte szándékát: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.«” (Máté 12, 7.)

Nem kellene erőltetni, visszafelé sül el

Ha mindezt lefordítjuk hétköznapjaink nyelvére, minden bizonnyal megállapíthatjuk: a gyorsan változó élet, konkrétan annak társadalmi, gazdasági és nem utolsósorban politikai szempontjai bizony messzemenően megvitatandók a köz előtt és ezen fejleményekről a (választott) közéleti szereplőknek rendszeresen számot kell adniuk, véleményt kell tudni mondaniuk, válaszolniuk kell kérdésekre. Ebben a folyamatban azonban

mintegy felmentésként a további részletek kifejtése alól, bármiféle igazolásul, illetve morális pecsétként nagyon nem ajánlatos a Bibliát idézetgyűjteményként használni.

Mert hogy a dolog könnyen visszafelé sülhet el. Ugyanis éppen a Bibliára érzékenyebb-fogékonyabb, mert a hitélettel, így a Bibliával is szorosabb kapcsolatban álló „keresztény/keresztyén magyarok” fülében csenghet hamisan és hiteltelenül, rosszabb esetben: megbotránkozást keltve a rendszerint önleleplező tájékozatlanságról is árulkodó idézési buzgalom.

A vallásilag nem érintett, lélekszámában napjainkban már egyébként is messze nagyobb többségben lévő honfitársaink pedig csupán olcsó, nem őszinte napi politikai fogásnak fogják minősíteni ezt a fajta felszínes igyekezetet.

Komlós Attila, a Tükör által… főszerkesztője

Share Tükör által...

Subscribe now