„Jeles ünnepünket sajnos Ferenc pápa húsvét hétfőn bekövetkezett halála miatt érzett gyászunk és együttérzésünk árnyalja be. Pápai küldetése, élete és munkássága előtt tisztelegve fájdalommal veszünk tőle búcsút” – ezekkel a szavakkal emlékezett meg az Országházban április 25-én megtartott, a hazai ügyvédség kamarai szervezeti létének százötvenedik évfordulóján rendezett emlékülésen az azt moderáló dr. Szecskay András budapesti ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese.

Amikor még mind ehhez néhány gondolatot fűzünk, azt nem vallási, nem keresztény (római katolikus) egyházi, nem teológiai és nem is hitbeli alapokon tesszük. Mindezen szempontoknak természetesen megvan a maga ideje, helye és jelentősége Ferenc pápa megértésére törekedve, mivel az emberi életnek ezen síkjain is olyan maradandó nyomot hagyott világunkban, amely bizony sok feldolgozandó, megfontolandó, mi több, követendő örökséget jelent – különösen is a transzcendens világhoz is kötődő embertársainknak.

Amiért úgy érezzük, hogy nekünk is ott a helyünk a Ferenc pápáról megemlékezők sorában annak az az oka, hogy hitelesen - mert szerényen, puritán módon, de annál határozottabban és következetesebben - tudott élő lelkiismerete lenni valamennyiünknek. Akik világnézeti, vallási, felekezeti, hitbéli különbségeket félretéve, eleve érezzük, szívünkbe zárva: mi a helyes és a helytelen, mi a jó és mi a rossz. Ferenc pápa nem akarta senkire sem rákényszeríteni azokat a bibliai, evangéliumi, azaz Krisztus tanításán alapuló felismeréseket, amelyeket maga hivatalból is képviselt és megfelelő egyházi keretek között interpretált. Különlegessége abban az emberi nagyságban – karizmatikus egyéniségében - is megmutatkozott, hogy ezen nézeteket - a szekuláris (angol) terminológia szerint a social gospel műfajának sajátos keretein belül tudta a világ elé tárni. Mit is? Alapjaiban a biblical gospel, azaz az a bibliai evangélium egyik lényeges üzenetét: a szegényekkel, a kiszolgáltatott embertársainkkal szembeni szolidaritás és törődés fontosságát, társadalmi igazságtalanságok már-már szinte elviselhetetlen elterjedtségének felszámolását, főként planétánk déli féltekéjének országaiban, továbbá a lokális és regionális háborúk egymást érő sorának beszüntetését, s végül, de nem utolsó sorban a Földünk emberi kapzsiságunk és felelőtlenségünk általi végletes kihasználásának azonnali abbahagyását. Mert hogy emiatt – idézzük – sír és szenved anyaföldünk...

Ha e felsorolást végig olvassuk, mondhatjuk, sajnos, mindebben semmi új nincs. Sajnos így megy ez, amióta világ a világ... Igen, ez igaz. De az is igaz, hogy nem mindegy, ki hívja fel mind erre újra meg újra a világ népeinek és vezetőinek a figyelmét. És hogy azt miként teszi: nevezetesen az aggódó szeretet, az együttérző fájdalom, a valamennyiünket megérintő hitelesség eszközeivel. És ha kell, a leghatározottabban és legkonkrétabban, kerülve a diplomatikus óvatoskodást - mert hogy a beszédünk ugye legyen igen-igen vagy nem-nem... Mind erre aztán nem lehet nem odafigyelni.

Ezt tette, amikor például az amerikai szenátus és képviselőház együttes ülésén az amerikai fegyverkereskedelem áldatlan globális következményire mutatott rá. Vagy például akkor, amikor Moszkva és minden oroszok főpapját, az orosz, milliókat megnyomorító, ukrán gyermekek ezreit-tízezreit elrabló, átnevelő táborokba hurcoló háborús inváziót megáldó pátriárkát egyenesen Oroszország első, a háborúért felelős embere ministránsának nevezte.

Feltehető a szkeptikus kérdés is: na, és vajon javult-e valamit világunk Ferenc pápa köztünk való tanító, emlékeztető, figyelmeztető jószolgálatának tizenkét éve után? Szomorúan kell belátnunk, látszólag semmit nem változott. Sőt, mint ha az utóbbi időszakban még nagyobb lenne a zűrzavar, mint korábban. Nos, meggyőződésünk, mindezekért nem Ferenc pápa köztünk való, szinte prófétai szolgálatának hatékonyságát kell megkérdőjeleznünk. Ő betöltötte azt a szerepet, amit hivatásának érzett. Az eleven szén pedig azoknak az embertársainknak a fején gyűlik, akik - mindazon nyilvánvaló negatív tények ismeretében, amiket nem lehet világunkban nem észlelni, továbbá azon intelmek ellenére, amelyeket Ferenc pápa megjelenített - hétköznapi nemtörődöm átlagemberként, elcsapandó politikusként, felelőtlen üzleti ügyeskedőként, háborúkba fojtott önmegvalósító tébolyultként, minden józan megfontolás nélkül sodorják nemzetüket, országukat, az emberiséget a tönk szélére.

A pápa megtette, amit megtehetett: betöltötte küldetését, ezzel arra is példát adva: mi a nekünk adatott szabad választással való élés, mi az egyén felelőssége és mi a kollektív döntés felelőssége a világ jövője szempontjából.

Aki esetleg még nem látta, nyomatékosan ajánljuk, nézze meg a világhírű filmrendező, Wim Wenders „Ferenc pápa – Egy hiteles ember” című megrendítő erejű filmjét, hű képet kap arról, miként élt, gondolkodott egy különleges ember, akinek világunk oly sokkal tartozik.

Különösen is felfigyeltünk Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt, a büntetőjogászok világkonferenciájának római ülése résztvevői előtt elmondott gondolataira.

Ez a beszéd erőteljesen megmutatja, miként vélekedett világmértekben Ferenc pápa a jog felelősségéről, a bűn és büntetés viszonyáról és a mindezek globális kihatásairól. Meg is jelentettük ezt a máig érvényes tanulmányt az Ügyvédek Lapjában, sőt dr. Bárándy Péter és dr. Fenyvesi Csaba avatott tollából kommentárt is közöltünk hozzá. Szerkesztőségi cikkünkben (az első belív oldalon) pedig kísérletet tettünk arra, hogy olvasóink számára bemutassuk azt az emberi, hitbeli, teológiai és ecclesiologiai hátterert, ami talán könnyebben megérthetővé teszi: mik a gyökerei annak a nézetvilágnak, amely a későbbi pápát a világ lelkiismeretévé tette.

Komlós Attila, az Ügyvédek lapja lapigazgatója

Az egyik az, hogy pásztori kötelességének tesz eleget, amikor ún. apostoli látogatásai alkalmával áttekinti az adott területen élő római katolikus egyház és közösségének helyzetét, egyben lelki támogatást nyújt az ott élőknek. Mongólia stratégiai elhelyezkedése Oroszország és Kína között ideális helyszínt jelent a pápa számára, hogy megmutassa az egyháznak az ázsiai kultúrákkal való összeegyeztethetőségét is.

A másik okot általában kevésbé hangsúlyozza expressis verbis a vatikáni hivatalos kommunikáció. A cél: nagyobb ívű tervek szolgálatába kívánta állítani a látogatást. Például a vallásszabadság garantálására tett erőfeszítés, a háborús konfliktusok feloldásának segítése, különböző függőben lévő egyházpolitikai és direkt politikai problémák megoldásának előmozdítása. Bármennyire is furcsa talán számunkra (ez persze csak szórványos ismereteink miatt van így), Mongólia minden tekintetben megfelel a két oknak: a nyugati szemmel perifériákon élő piciny római katolikus közösség is rászorul a jó pásztor gondoskodó szeretetére, s ezzel maga a jó pásztor más, ugyancsak periférián élő kis közösségeknek is jelzést ad: számon tartja őket. Másfelől csak a térképre kell egy pillantást vetnünk: Mongólia ősi történelmére büszke, ám fiatal demokratikus berendezkedésű állam, amely keresi a maga helyét a távol-keleti, feszültségekkel terhes világban (bármennyire is kicsi lakosságának száma, területe 24-szer nagyobb, mint Magyarország) óriási határvidékekkel rendelkezik. Hol is? Két, meglehetősen sajátos autokrata, vagy akár diktatórikus jelzőkkel is jellemezhető nagyhatalom, Kína és Oroszország közé ékelődve. Nincs is több szomszédja... Minden jel arra mutat, hogy így lett az ország a Vatikán egyik fontos stratégiai célpontja Ázsiában.

Akárhogyan is van, előrehozott értékelésünk szerint Ferenc pápa mind teológiai, mind egyházpolitikai, mind jószolgálati szempontból, de nem utolsósorban a sajátos felelősség súlya alatt élő keresztyén vezetőként is példát mutat arra, hogy egy rendkívül bonyolult világpolitikai, gazdasági és morális helyzetben (de hát persze az emberiségnek melyik korszaka nem volt  ekként jellemezhető, mindig a saját korszakunk tűnik a legnehezebbnek...) hogyan kell felelős döntést hozni, hogyan kell azt a vélemények alapos ismeretével, egyeztetésével előkészíteni, majd minden kizárólagossági igény nélkül feloldani. 

Majdnem lehetetlen vállalkozás. Még saját egyházán belül is többekben okoz - finoman szólva – ellenérzéseket ez a korszakváltó gondolkodás és annak gyakorlati következményei. Ugyanakkor – itt jön a vallásos mozzanat, egyházi zsargonban az evangéliumi elköteleződés, amikor is - a hit reménységében élve kinek-kinek meg kell tennie a magáét a megoldás érdekében. Még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is. 

Az ember elnézegeti a mongóliai pápai látogatáson készült fotókat. Egy idős, nagyon idős, korának következményeként is sokféle testi bajjal küzdő embert látunk a képek középpontjában, aki egyébként a maga jelentőségét és „szerepét” illetően a világ egyik legsajátságosabb élethelyzetét éli, hihetetlen gazdag tapasztalatokkal a háta mögött, hihetetlen mennyiségű és fontosságú napi információk súlya alatt roskadva, emberek százmilliói előtti hivatali tekintélyének terhét is hordozva, akinek a nem római katolikusok, nem keresztyének is elismerik egyedülálló tekintélyét. 

Nos, Ferenc, az ember nem Rómából, a Vatikán biztonságos falai közül intézi, intézteti az „ügyeket”. Megtehetné. Senki nem róhatná fel neki, hogy ha csökkentené, vagy akár abbahagyná világjárását. Hanem - tekintélyét (horribile dictu: emberi hiúságát-méltóságát, miért ne lenne neki is ilyen) alárendelve szolgálatának - akár tolószékben is elmegy oda, ahova szolgálata legjobb meggyőződése szerint el kell személy szerint is mennie, mivel tudja, az emberek az ő személyes (unikális „hivatalából" fakadó) jelenlétét tekintik a hitelesség pecsétjének. Teszi ezt akár tolószékben is ország-világ előtt mások segítő kezeinek kiszolgáltatottan, „mozgáskorlátozottként” és láthatóan fáradtan bár, de mégis hiteles, őszintének elfogadható derűvel az arcán. Ezzel jelképesen is nem kis bátorítást adva sorstestvéreinek is, akik ezért-azért életüket tolószékben töltik, szinte teljes kiszolgáltatottságban embernek-világnak, barátságtalan környezetnek... És egyúttal jelképesen azon nehéz élethelyzetben élő emberi csoportoknak, akik sorsüldözöttek lettek; közösségeknek, nemzeteknek, országoknak, akik politikailag, gazdaságilag, társadalmilag hátrányos helyzetbe sodródtak és mások, azaz a mi, szerencsésebb embertársaik segítségére szorulnak... Sapienti sat.

Élet a romok alatt

A berlini fal leomlása és a szocialista tömbök függetlenné válása óta a vatikáni diplomácia egyik fő irányzata az volt, hogy megpróbálja hallatni a hangját ezen a hatalmas kiterjedésű területen, amely a Balkántól Délkelet-Ázsiáig terjed. Cél: a meglévő, üldöztetést elszenvedett közösségek támogatása, a misszió és az evangelizáció ösztönzése – írja összegző elemzésében egy vallási ügyekkel foglalkozó nemzetközi keresztyén hírforrás.

II. János Pál pápa öröksége, akit sokan a kommunista világ bukása egyik legfontosabb előmozdítójának tartanak, a legtöbb volt szocialista országban óvakodott a túlhangsúlyos katolikus jelenléttől. Ez különösen így van Oroszországban – ahová még soha egyetlen pápa sem látogathatott el – és Kínában, ahol az egyház a Kínai Kommunista Párthoz hű Hazafias Szövetség felügyelete alatt áll. Különböző mértékben ez a helyzet Kazahsztánban, Vietnamban, Laoszban és Mongóliában is.

Ez utóbbi azonban a közelmúltban nyitottnak mutatkozott a Szentszékkel való új kapcsolatok kialakítására, amint azt a pápa látogatása is tanúsította. Hasonló a helyzet Kazahsztánban, ahol Ferenc pápa tavaly szeptemberben járt. Ebben a két, Oroszországgal és Kínával határos országban a kormányok hajlandóságot mutattak a helyi egyházak feletti ellenőrzés lazítására – anélkül azonban, hogy teljes szabadságot adtak volna a keresztyén missziói munkának.

Bonyolult kapcsolat Kínával

Ehhez a kirakós képhez még két darabot kell hozzátennünk, hogy összeálljon a teljes kép. A vallási kérdésekben is - hogy eufemisztikusan fejezzük ki magunkat - egyedi utat járó Kína központosított állami rendszerébe illeszti bele a vallások, így a keresztyén egyházak rendjét is. Ez azt is jelenti, hogy ha szükségét érzi, minden gátlás nélkül belenyúl azok strukturális, szervezeti életébe. Legutóbb is pl. magának vindikálta a sanghaji illetékességű római katolikus püspök kinevezésének jogát, szemben a Vatikán szokásos módon eljáró jelöltállításával. Peking a vallás "szinicizálásának-kínaiasításának" politikáját követi, megpróbálva kiiktatni az “idegen hatásokat” és kikényszeríteni a kommunista párt iránti engedelmességet e téren is. A Vatikán és Kína között a püspökök kinevezéséről szóló, mérföldkőnek számító 2018-as megállapodás a legjobb esetben is gyenge volt, a Vatikán pedig arra panaszkodott, hogy Peking többször is megsértette azt.

Kína továbbra is a Szentszék megkérdezése nélkül járt el . Előző kazahsztáni útja során a pápa hiába próbált találkozni Hszi Csin-pinggel, aki történetesen vele egy időben haladt át Asztanán. Mongóliában a pápa a Selyemúton folytatja útját, és a jelek szerint megpróbált újabb lépést tenni Peking felé (pl. — bár ez általában bevett gyakorlat a nemzetközi érintkezésben - barátságos üzenetet küldött a repülőgépről a kínai vezetőnek, légterükön áthaladva).

Mongóliát a Szentszék régóta az egyház Kína felé nyíló egyik fontos kapujának tekinti. 

A „gyöngy rózsafüzére”

Mongóliában úgy tűnik, hogy a Szentszék új követ rak le Kína egyfajta “bekerítésében”. Ez egy „gyöngysor” stratégia, utalva Kína „gyöngysor” stratégiájára Délkelet-Ázsiában és az Indiai-óceánon .

Ez a „gyöngy rózsafüzér” – hangsúlyozzák az elemzések - elsősorban a régió hagyományos katolikus központjaiból, Tajvanból és Hongkongból áll, ahol a bíboros jelölt Stephen Sau-yan Chow kulcsfontosságú közvetítő Peking irányában (ő is elkísérte Ferenc pápát Mongóliába), aki közel harminc év után áprilisban először járt a kínai fővárosban.

Chow, akit a hírek szerint pápa ebben a hónapban bíborossá tesz, újságíróknak azt mondta, reméli, hogy a hongkongi egyház "hídegyház" lehetne a szárazföldi Kínával.

Ugyanakkor az egykori brit enklávé és a kicsi Tajvan köztársaság is meggyengült Peking azon szándéka miatt, hogy a következő években teljes ellenőrzése alá kívánja helyezni azokat. Ez azt jelenti, hogy a római katolikus egyház számára is szűkülnek szabad mozgásának határai, különösen a misszionáriusok Kínába küldése terén.

Mongólia szerepe

A mongolok mintegy 60%-a vallásosnak vallja magát. A CIA zavarbeejtően részletes, nyilvánosan hozzáférhető országjelentése szerint ezek 87,1%-a buddhista, 5,4%-a muszlim, 4,2%-a sámánista, 2,2%-a keresztény és 1,1%-a más vallások követői. Az ország lélekszáma mindössze 3,3 millió.

Tajvan és Hongkong gyengülésével szembesülve Mongólia Burmához és Kazahsztánhoz hasonlóan – az aleteia.org fogalmazásában - “a diszkrét katolikus jelenlét” új formáját képviseli Kína küszöbén. A Vatikán és Vietnam viszonyának idén nyáron bekövetkezett látványos felmelegedése, a diplomáciai kapcsolatok megnyitásával pedig további lépés Kína óvatos megközelítése irányába.

Vannak ennek az átfogó egyházpolitikának természetesen érdekes személyi fejleményei is, ahogy lassan összeáll a nagy puzzle: Ferenc pápa az elmúlt években olyan tanácsadókkal is körülvette magát, akik közvetítő szerepet tölthetnek be Kínával. Mindenekelőtt ott van a vatikáni evangelizációs dikasztérium (minisztérium) pro-prefektusa, Luis Antonio Tagle Filippi szigetek-beli bíboros, egy kínai migráns unokája és Pietro Parolin bíboros, aki Pekinghez való közeledési kísérletekben vett részt. William Goh bíboros , Szingapúr érseke és a városállam nagy kínai diaszpórájának tagja egy másik példa.

És ne feledjük: Mongóliában a nagyon csekély katolikus lakosság ellenére a pápa az immár húsz éve Monóliában szolgáló misszionáriust, Giorgio Marengot bíboros érsekké nevezte ki (ő a bíborosi kollégium legfiatalabb tagja) ezzel kellő rangot adva a Szentszék, jelesül a pápa hiteles helyi (azaz: regionális) képviseletére. Területi szempontból Mongólia Közép-Ázsia hatalmas régióhoz kapcsolódik, egyházi szempontból így Ulánbátor bíboros-prefektusa az egyház élcsapatává válik ezen a selyemúton, amelyet Kína (is) próbál újjáéleszteni.

Az sem lényegtelen, hogy ki kezdeményezte a pápa mongóliai utazását: Matteo Bruni, a vatikáni szóvivő korábbi bejelenétése szerint Mongólia államelnöke és a helyi katolikus vezetők. Ez így nagyon korrekt, de feltehetően leegyszerűsített információ. Minden jel arra mutat, hogy a Kína és egyidejűleg Oroszország felé kapcsolatokat kereső vatikáni diplomácia már legalább két éve felfedezte annak lehetőségét, hogy Mongólia sajátos geopolitikai helyzetének előnyeit fel lehetne használni céljai elérésére. Ennek szerintünk egyik legfontosabb jele, miként imént utaltunk már rá, hogy tavaly bíboros érsekké nevezte ki mongóliai követét, a 49 éves Giorgio Marengo misszionárius papot.

A diplomáciai kapcsolatok Mongólia és a Szentszék között egyébként csak harminc éve jöttek létre.

Mongóliából hazautaztában, a szokásos sajtótájékoztatóján, amit a repülőgépen tartott a vele utazó újságíróknak, Ferenc pápa bepillantást engedett a Vatikán és Kína közötti megállapodásba a kínai püspökök kinevezéséről. Elmondta, hogy a kínai kormány és a Szentszék között közös bizottság működik a kínai katolikus püspökök kinevezésével kapcsolatos megegyezésekről, amelyet Pietro Parolin vatikáni államtitkár vezet. Hogy mi lehet a Szentszék Pekinggel kötött, a püspökök kinevezéséről szóló bizalmas ideiglenes megállapodásában, amelyet 2018. szeptemberében írtak alá, azóta sem hozták nyilvánosságra.

A pápa szerint a Vatikán és Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatot a „kölcsönös tisztelet” jellemzi. „Úgy gondolom, hogy tovább kell haladnunk a vallási ügyek vonatkozásban, hogy jobban megértsük egymást. A kínaiaknak nem szabad azt gondolniuk, hogy az egyház nem fogadja el kultúrájukat és értékeiket, és hogy az egyház (mármint a Kínában élő római katolikus egyház- a szerk.) egy idegen hatalomtól függ” – tette hozzá. „Én nagyon tisztelem a kínai embereket”- hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ezt megelőző hetekben a vatikáni államtitkár csak annyit közölt, hogy az ideiglenes megállapodásnak köze van a kínai püspökök kinevezésére vonatkozó „konszenzusos döntésekhez”, és Kína legújabban megsértette a megállapodást azzal, hogy egyoldalúan nevezte ki a katolikus püspököket Sanghajban és a „csianghszi egyházmegyében”. Utóbbi nagy egyházmegyét a kínai kormány hozta létre, s amelyet a Vatikán nem ismer el.

Nem meglepetés tehát, hogy Vatikán Kínával fennálló diplomáciai kapcsolata gyakran előkerült a pápa négynapos mongóliai útjának során, amely országnak 4800 kilométeres közös határa van Kínával.

A kínai katolikusok, köztük a magukat „földalatti katolikusoknak” nevező katolikusok kis csoportja részt vett Ferenc pápa látogatásának több eseményén. A csoport tagjai közül többen arcmaszkot és napszemüveget viseltek, mert féltek a kínai kormány esetleges megtorlásától. Mások lelkesen lengették a kínai zászlókat a pápai eseményeken, amikor Ferenc pápa elhaladt mellettük.

Megjegyzendő: a pápai látogatás előtt a kínai kormány megtiltotta a helyi püspököknek, hogy Mongóliába utazzanak a pápához.

E feszültségek ellenére a pápa az ulánbátori,  vasárnapi mise után pozitív üzenetet küldött a kínai hatóságoknak és a katolikusoknak. Miközben Hongkong emeritus püspöke, John Tong bíboros és a jelenlegi püspök, Stephen Chow kezét fogta, megragadta az alkalmat, hogy „meleg üdvözlét” küldje a kínaiaknak: “A legjobbakat kívánom minden kínai embernek, és azt, hogy előre haladjunk; mindig haladjunk előre” – mondta. „A kínai katolikusoktól pedig azt kérem, legyenek jó keresztények és jó polgárok mindenki javára.”

Na és az oroszországi kapcsolat?

Ami pedig a másik ugyancsak egyre autokratikusabb berendezkedésű Oroszországot illeti: a Vatikánnak e téren is számos rendezésre váró ügye van, de ma leginkább az orosz-ukrán háború okán vetődnek fel gondok. E konfliktusban Ferenc pápa egyre egyértelműbben kívánja közbenjárását kifejteni a borzalmas háború befejezése érdekében. Ráadásul nem úgy, mint ahogy némely politikai kurzus teszi lapos napi, politikai propagandisztikus lózungokkal (Békét! Azonnali tűzszünetet! stb.), elvtelen, valójában az orosz politika érdekeit szolgáló pacifista szólamok hangoztatásával, hanem a valós keresztyén, a bibliai, evangéliumi alapokon nyugvó elkötelezettség jegyében. Azaz: rámutatva arra, hogy a békeszólamok hangoztatásával szemben az igazságosságot kell előbb megteremteni. Azaz: a néven nevezett agresszor fejezze be az inváziót, vonuljon vissza, a megtámadott, megcsonkított és megalázott ország pedig, amelynek többmillió lakosa lett földönfutó menekült, kapjon elégtételt. Akkor lesz békesség. És: akkor: lesz békesség.

Mert miként azt a minap a Vatikánvárosi Törvényszék 94. bírói évének megnyitóján a bírákhoz fordulva Ferenc pápa egyértelműen leszögezte: igazságosság nélkül nincs békesség. Nyilvánvaló utalás ez az Ószövetségben Ézsaiás próféta egyértelmű álláspontjára: c’dáká nélkül nincs sálóm... Azaz: amíg nincs társadalmi igazságosság, addig békéről sem lehet szó. (Ennek a mélyen teológiai és egyben szociáletikai izgalmas és ma is nagyon időszerű tételnek a kifejtésére itt most nincs lehetőség, majd rövidesen visszatérünk rá.)

Nos: miközben Ferenc pápa Mongóliában egyfelől a kínai hatalommal való párbeszéd útját is egyengeti, egyúttal a másik szomszéd felé is kitekint, keresve a lehetőségét  akár az orosz ortodox csatornák igénybevételével is. Miként arra nem is olyan régen magyarországi látogatását is felhasználta (ha ugyan – miként több elemző vélekedik – nem éppen ez volt látogatásának legfőbb indítéka…).

Röviden szólva a szekuláris elemzések szerint látogatása során Ferenc pápa igyekezett diplomáciai szálakat igazgatni mindkét országgal fenntartott kapcsolataiban: Kínával egyházpolitikai rendezést, Moszkvával pedig (bár erre közvetlen híreink nincsenek, de feltételezzük a korábbi fejlemények alapján) feltehetően békekövetet keresett, hogy rábírja Oroszországot és Ukrajnát a háború befejezéséről szóló tárgyalásokra a fentebb említett igazságosság megteremtésével.

Mindezek összefüggésében figyelemreméltó fejlemény volt, hogy ez év májusában a pápa kinevezte Matteo Zuppi olasz bíborost, a Szent Egyedi katolikus laikus mozgalom tapasztalt béketeremtőjét, hogy vezesse a békemissziót az Egyesült Államokban, Kínában, Kijevben és Moszkvában. Miközben a pápa az ukrajnai béke hangos szószólója volt kezdettől fogva, a közvetítői csatornák nyitva tartása reményében nem nyíltan, de a világ számára egyértelművé téve: elítéli Oroszország, illetve Vlagyimir Putyin invázióját.

Periférikus? Attól függ, honnan nézzük...

A Szentszék diplomáciája az ilyen típusú országokban „periférikusnak” tűnik, hogy az enyhén laza vatikáni megfogalmazással éljünk. Fontosnak tartjuk ismételten hangsúlyozni: Kína és Oroszország határain a pápa megpróbálta jelezni az ott élő maroknyi római katolikus hívőnek, hogy képes integrálni az ázsiai kulturális kihívásokat, és nem kell attól tartani – miként Pekingben és Moszkvában ez tapasztalható –, hogy radikális keresztyén (egész pontosan: római katolikus) missziót kíván kifejteni. Minden jel szerint - amint fentebb már utaltunk erre - Ferenc pápa vigyáz arra, hogy a nagy szomszédaikhoz szorosan kötődő Mongóliával, Kazahsztánnal és Vietnammal fennálló jó kapcsolatok politikai és egyházpolitikai értelemben egyaránt megnyugtató mintaként szolgáljanak Kínához és Oroszországhoz való vatikáni közeledés lassú, bonyolult, de rendkívül szívós és kitartó folyamatába.

Megjegyzendő: az egyház (esetünkben a római katolikus egyház is) nem napokban, hetekben, hónapokban években méri az időt, hanem korszakokban. Profánul: van idő, bőven...

Emlékezetes, hogy kazahsztáni útjáról 2022. szeptember 15-i visszatérő repülőútján Ferenc pápa kijelentette, hogy az Oroszországgal való párbeszéd kapujának bezárása egyenértékű lenne a „béke egyetlen ésszerű ajtójának” bezárásával. Diplomáciája továbbra is ezt veszi figyelembe, amint azt Matteo Maria Zuppi bíboros legutóbbi moszkvai küldetése is tanúsítja.

Egy tíz éve Mongóliában szolgáló katolikus misszionárius szerint Oroszország kevésbé van jelen Mongóliában, mint Kína, de a lakosság körében megújult a nyitottság az oroszok iránt. Ulánbátor ezért értékes közvetítő lehet a jövőben a Moszkvával folytatott megbeszélésekben.

A mongóliai látogatás - Vatikáni hangszerelésben

A vatikáni kommunikáció tudatosan felépített stratégiája szerint kezdettől folyamatosan és visszatérően hangsúlyozza: Ferenc pápa az első pápa, aki Mongóliába utazott, a többségi buddhista országba, abban a reményben, hogy az utazás során bátorítsa Mongólia kis katolikus közösségét, egyben remélve: látogatásának erőteljes visszhangja lehet a szomszédos Oroszországban és Kínában is. „Néhány napos utazásra indulok Ázsia szívében, Mongóliában” – mondta korábban a pápa a Szent Péter téren tartott Angelus-imádságán. „Örülök, hogy veletek lehetek, mint mindenki testvére” – tette hozzá imájában a mongol néphez intézve szavait.

Alapos előkészítés előzte meg a mongóliai látogatást más téren is. Ferenc pápa májusban a Vatikánban találkozott a mongóliai buddhista és más vallási vezetőkkel. A béke és az erőszakmentesség érdekében való együttműködésre hívta a katolikusokat és a buddhistákat.

„A béke ma az emberiség buzgó vágya. Ezért a párbeszéd minden szinten sürgős a béke és az erőszakmentesség kultúrájának előmozdítása és ennek érdekében való munka” – mondta a pápa.

„Ennek a párbeszédnek mindenkit arra kell szólítania, hogy utasítsa el az erőszak minden formáját, beleértve a környezet elleni erőszakot is” – jelentette ki. "Sajnos vannak olyanok, akik továbbra is visszaélnek a vallással, erőszakos és gyűlölet-cselekmények igazolására használva azt."

A találkozón jelen volt Giorgio Marengo püspök, a mongóliai apostoli prefektusa is.

A pápa arról is beszélt, hogy Jézus és Buddha is béketeremtők, és azt mondta: „A konfliktusok és háborúk által dúlt világban nekünk, vallási vezetőkként, akik mélyen gyökerezünk saját vallási tanainkban, kötelességünk felkelteni az emberiségben az akaratot, hogy lemondjon az erőszakról és a béke kultúráját építse.”

Annak ellenére, hogy Mongóliában kevés a római katolikus, „az egyház teljes mértékben elkötelezett a találkozás kultúrájának előmozdítása mellett, követve Mesterét és alapítóját, aki azt mondta: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” – mondta Ferenc pápa Krisztus szavaira utalva.

A vatikáni előzetes szerint „Ferenc pápa várhatóan előmozdítja a környezetvédelemmel való törődést is, mivel Mongólia nagyon megszenvedte a nehézbányászati ​​ipar következményeit. A pápa mongóliai utazása arra is alkalmat jelenthet, hogy megszólítsa az orosz és kínai vezetőket, valamint az ezekben az országokban élő katolikus híveket. Annak ellenére, hogy a kereszténység a hetedik században jelent meg Mongóliában,mindössze 1500 katolikus él az országban. A történelmi események – különösen a kommunizmus uralma Mongóliában – a keresztyének számának csökkenéséhez és elnyomásához vezettek. A római katolikusokat, más vallási képviselőkkel együtt, 1992-ben hívták vissza az országba, miután az államban helyreállt a demokrácia.”

„Ferenc pápa azért látogat Mongóliába, mert jó pásztor, aki az elveszett bárányokra és a leggyengébbekre gondol” – mondta újságíróknak nyilatkozva Jaroslav Vracovský, a mongóliai Shuvu plébánosa.

Ferenc pápa a Kína és Oroszország közé szorított ázsiai országban tartott egyik beszédében Mongóliát a „vallásszabadság jelképének” nevezte, és kiemelte, hogy Mongólia demokratikus kormánya egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy „fontos szerepet játsszon a világbéke érdekében”.

A mongóliai Állami Palotában Ulánbátorban felszólaló pápa azt kérte, hogy az ég adjon megújulást és a nemzetközi törvények tiszteletben tartását a „számtalan konfliktus által elpusztított földnek”. 

„Oldja el a háború sötét felhőit, sodorja el az univerzális testvériség iránti szilárd vágy, amelyben a feszültségek találkozással és párbeszéddel oldódnak meg, és minden ember alapvető jogai biztosítottak… Törekedjünk együtt a békés jövő felépítésére” – mondta a pápa a demokratikus Mongólia vezetőinek és diplomáciai testület tagjainak jelenlétében. 

A mongol díszőrség az Állami Palota előtt állt, amikor Ferenc pápa megérkezett a fővárosi Sukbatar térre. A tér azon a helyen épült, ahol Damdin Sükhbaatar, a mongol forradalmi hős 1921-ben kikiáltotta Mongólia függetlenségét Kínától. 

Mongólia bár intenzív kapcsolatokat ápol földrajzi szomszédaival, Kínával és Oroszországgal, egyidejűleg azonban fontos diplomáciai kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal, amelyet „harmadik szomszédjának” nevez.

Történelmi összefüggésekben a Vatikán diplomáciai kapcsolatai Mongóliával közel 800 éves múltra tekintenek vissza 

Ferenc pápa felidézte, hogy Pian del Carpine János barát 1246-ban a pápa követeként meglátogatta a harmadik mongol császárt, Guyugot, és átadta a nagykánnak IV. Innocentus pápa hivatalos küldetését.

A nagykán hagyományos mongol betűs pecsétjét viselő válaszlevél ma a Vatikáni Könyvtárban található. Ferenc pápa e történelmi dokumentum egy példányát ajándékba adta Mongólia vezetőinek, „egy megújuló és erősödő ősi barátság jeleként”.

„Örülök, hogy ez a [katolikus] közösség, legyen bármilyen kicsi és diszkrét jelenlétű is, lelkesedéssel és elkötelezettséggel osztozik az ország növekedési folyamatában a szolidaritás, az egyetemes tisztelet és a vallások közötti párbeszéd kultúrájának terjesztésével, valamint az igazságosságért, a békéért és a békéért való munkával. társadalmi harmónia” – mondta Ferenc pápa.

A pápa arról is beszélt, hogy Mongóliában – amely túlnyomóan buddhista többségű ország – más vallási hagyományok is pozitívan járulhatnaknak hozzá az ország fejlődéséhez.

„A mongol sámánhagyomány holisztikus víziója, a buddhista filozófiából örökölt minden élőlény iránti tisztelettel kombinálva jelentősen hozzájárulhat a Föld bolygó védelmére és megőrzésére irányuló sürgető és már nem halasztható erőfeszítésekhez” – mondta Ferenc pápa.

Ferenc pápa üdvözölte Mongólia erőfeszítéseit az emberi jogok előmozdítására, a halálbüntetés eltörlésére, valamint „az atomfegyverek elterjedésének megállítására irányuló elhatározásra”, mint atomfegyver-mentes ország.

A pápa méltatta Mongóliát, amiért tiszteletben tartják „az ökoszisztéma kényes egyensúlyát”, és hozzátette, hogy ezek példát mutatnak azoknak, akik „elutasítják a rövidlátó sajátos érdekek hajszolását, és ehelyett a jövő nemzedékeire kívánják bízni a a föld jövőjét.”

„Biztos vagyok abban, hogy a mongol katolikusok továbbra is készséggel felajánlják megfelelő hozzájárulásukat egy virágzó és biztonságos társadalom felépítéséhez, párbeszédet folytatva és együttműködve mindazokkal, akik ezen a hatalmas földön élnek, amelyet az ég csókolt meg” – mondta e költői képet használva Ferenc pápa Luvsanamsrai Oyun-Erdene mongol miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén.

Ulanbatorban mondva, Pekingnek címezve

Ulanbatorban Ferenc pápa – feltehetően inkább Kínának intézve mondanivalóját - kijelentette, hogy a kormányoknak nincs félnivalójuk a katolikus egyháztól, mert annak nincs politikai programja.

A 86 éves Ferenc megnyugtatólag vette tudomásul, hogy a piciny római katolikus mongóliai közösség jó kapcsolatokat ápol egy olyan kormánnyal, amely elismerését fejezte ki szociális, egészségügyi és karitatív tevékenységéért.

Püspökökhöz, papokhoz, misszionáriusokhoz és lelkipásztori munkásokhoz intézett beszédében azt mondta, hogy Jézus nem politikai felhatalmazást adott apostolainak, hanem azt mondta nekik, hogy hit által enyhítsék a "megsebzett emberiség" szenvedéseit.

„Ezért a kormányoknak és a világi intézményeknek nincs félnivalójuk az egyház evangelizációs munkájától, mert nincs politikai terve, hanem Isten kegyelmének csendes erejét, valamint az irgalmasságot és az igazság üzenetét akarja megjeleníteni, hogy ezzel előmozdítsuk mindenki javát” – mondta.

Aztán néhány nap múlva, mongóliai látogatása befejeztével a pápa ismét visszatért a Kínával kapcsolatos helyzet elemzésérer Ulanbatorból Róma felé tartva. A repülés közbeni sajtótájékoztatón fedte fel a közös kínai-vatikáni bizottság létezését a püspökök kinevezésével – ezzel az eddigi legvilágosabb magyarázatot adva arra, hogy mi lehet a titkos Vatikán-Kína megállapodás.

A pápa elmondta, hogy a kínai kormány és a Szentszék között közös bizottság működik a kínai katolikus püspökök kinevezésével kapcsolatban Pietro Parolin bíboros vatikáni államtitkár elnökletével.

„Létezik egy bizottság a püspökök kinevezésén – a kínai kormány és a Vatikán –, és már egy ideje folyik a párbeszéd” – mondta Ferenc pápa újságíróknak a pápai gépen.

A pápa „nagyon tiszteletteljesnek” minősítette a Vatikán és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokat.

„Úgy gondolom, hogy tovább kell haladnunk a vallási vonatkozásban, hogy jobban megértsük egymást. A kínaiaknak nem szabad azt gondolniuk, hogy az egyház nem fogadja el kultúrájukat és értékeiket, és hogy az egyház egy idegen hatalomtól függ” – tette hozzá ez alakalommal is a mongóliai megnyilatkozásai során többször hangsúlyozott gondolatot.

A Parolin bíboros által vezetett „baráti” bizottság jól működik – mondta.

„Jó munkát végeznek. A kapcsolatok ilyenek, tegyük fel, hogy folyamatban vannak. És nagyon tisztelem a kínai embereket.”

A pápa megjegyzései bepillantást engednek abba, hogy mi lehet a Szentszék Pekinggel kötött, a püspökök kinevezéséről szóló bizalmas ideiglenes megállapodásában, amelynek tartalmát a 2018. szeptemberi első aláírás óta nem hozták nyilvánosságra.

Ezt megelőzően a vatikáni államtitkár csak annyit közölt, hogy az ideiglenes megállapodásnak köze van a kínai püspökök kinevezésére vonatkozó „konszenzusos döntésekhez”, és Kína megsértette a megállapodást azzal, hogy egyoldalúan nevezte ki a katolikus püspököket Sanghajban és a „csianghszi egyházmegyében”, amely a kínai kormány által létrehozott nagy egyházmegye, s amelyet a Vatikán nem ismer el.

Ferenc pápa azt is elmondta az újságíróknak, hogy a Vatikán és Kína külföldi eszmecserét folytatott katolikus papokkal és értelmiségiekkel, akik egy kínai egyetemen tanítanak, és ezt a kínaiak „nyitottsága” jó példájának nevezte.

Mindazonáltal Vatikán a közelmúltban megújította a püspökök kinevezéséről szóló ideiglenes megállapodást Pekinggel, amely titkossága és kétértelműsége miatt vitákat váltott ki a katolikusok körében. Az Egyesült Államok és Európa is sürgette a Vatikánt, hogy foglaljon határozottabb állást a Kínával folytatott tárgyalások során. Ugyanis míg Ferenc pápa bíztatónak tartja a Pietro Parolin bíboros vatikáni külügyminiszter által vezetett kínai-vatikáni bizottság „jó munkáját”, Kína gyakran nem tartja be a megállapodás feltételeit, és a közelmúltban további korlátozásokat vezetett be a vallásszabadság tekintetében az országban.

A pápa ismét méltatta Mongóliát, amiért képes tárgyalásokat folytatni nagyobb és befolyásos szomszédaival, Kínával és Oroszországgal, kijelentve, hogy míg azok a történelem során igyekeztek a mongolokat uralmuk alá hajtani, felszabadulva a nép inkább a párbeszédet választotta.

Mongólia példamutató törekvései

 "Mongólia nem csupán egy demokratikus nemzet, amely békés külpolitikát folytat, hanem fontos szerepet szeretne játszani a világbékében" -mondta a kormány és a civil társadalom képviselőinek.

Az atomhatalmakra, Oroszországra és Kínára utalva a pápa a sajtótájékoztatón is méltatta Mongolia eltökéltségét, hogy megállítsa az atomfegyverek elterjedését, és atomfegyver nélküli országként mutassa be magát a világnak. Ferenc megemlítette a halálbüntetés eltörlését Mongóliában - "egy másik bölcs elem, amelyet érdemes megjegyezni" - és a vallásszabadságot, miután legyőzte a szovjet korszak "ateista ideológiáját". Megfigyelők szerint ezeket a kijelentéseket elsősorban a szomszédoktól kell meghallgatni.

Mongólia sok tekintetben példa lehet a világ számára. Ebben az összefüggésben Ferenc ismét megemlítette a csend és a szteppék tág szemhatárának jelentőségét Mongóliában. A tág látókörbe lehetővé teszi, hogy „leküzdjük a szűk perspektívák korlátait, és megnyíljunk egy globális méretű mentalitás előtt” – mondta a pápa.

Ferenc pápa a Kína és Oroszország közé szorított ázsiai országot a „vallásszabadság jelképének” nevezte, és kiemelte, hogy Mongólia demokratikus kormánya egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy „fontos szerepet játsszon a világbéke érdekében”

A mongóliai Állami Palotában Ulánbátorban felszólaló pápa azt kérte, hogy az ég adjon megújulást és a nemzetközi törvények tiszteletben tartását a „számtalan konfliktus által megtépázott földnek”.  

A pápa Buddhát idézve a vallási párbeszédet sürgette a fundamentalizmus elleni küzdelemben

Programja részeként Ferenc pápa az országban élő más vallási vezetőivel közösen vett részt az úgynevezett „vallásközi találkozón”, ahol magát az ősi bölcsességi iskolák egyik "alázatos örökösének" nevezte, és Buddhát idézve, arra buzdított minden vallást, hogy éljenek harmóniában, és kerüljék az erőszakot szító ideológiai fundamentalizmust.

A találkozót a vallási tolerancia és együttélés üzenetének népszerűsítésére, valamint Mongólia vallási sokszínűségének és elfogadottságának bemutatására szervezték. 

Ferenc pápa már utazás tervezése óta méltatta a vallásszabadságot Mongóliában. "A vallások arra hivatottak, hogy felajánlják a világnak ezt a harmóniát, amelyet a technológiai fejlődés önmagában nem tud biztosítani" - mondta Ferenc, miután meghallgatta a mongol buddhistákat, muszlimokat, az országban jelen lévő keresztyén neoprotestáns missziók képviselőit, zsidókat, ortodox keresztyéneket, mormonokat, hindukat, sinto-hívőket, a baha’i vallási közösséghez tartozókat és sámánokat képviselő vezetőket.

"Testvéreim, ma úgy találkozunk, mint az ősi bölcsesség iskoláinak alázatos örökösei – hangsúlyozta a pápa. Egymással való találkozásunk során meg akarjuk osztani azt a hatalmas kincset, amelyet kaptunk, hogy gazdagítsuk az oly gyakran a haszon és az anyagi kényelem rövidlátó hajszája által félrevezetett emberiséget” – mondta.

Ferenc pápa Buddha egyik írásából idézett, amely azt mondja, hogy "a bölcs ember örül az adakozásnak", megjegyezve, hogy ez hasonló Jézus mondásához: "Örömtelibb dolog adni, mint kapni".

"Ez egy nagyon fontos, tartalmas találkozó volt" - mondta az egyik résztvevő, Altanku Cserenjav buddhista szerzetes, az ulánbátori Zun Kure Dasikoiling kolostorból. "Ő a világ olyan vallási vezetője, mint számunkra a dalai láma, ezért nagyon tisztelem és üdvözlöm őt" - mondta.

Mongóliában a tibeti buddhizmus újjáéledt a Szovjetunió által támogatott kommunista kormány 1990-es összeomlása óta, és a dalai lámát tekintik fő spirituális vezetőjüknek. Kína azonban többször is nyomást gyakorolt ​​Mongóliára, hogy ne engedje meg a 88 éves száműzött tibeti vezető látogatását, veszélyes szeparatistának bélyegezve.

Mongóliában a kommunista rezsim alatt betiltották és üldözték a vallásokat, de 1992-ben meghívták a vallási vezetőket, hogy térjenek vissza, amint a demokrácia létrejött az országban. Beszédében a mongol buddhisták vezetője, Khamba Nomun Khan Gabju Choijamts Demberel felidézte az ország fájdalmas múltját, de reményét fejezte ki a jövő iránt.

Ezt a reményt képviseli Jebcundamba Kutuktu, a buddhizmus egyik fontos alakja 10. reinkarnációjának felismerése – mondta az apát. Ugyanis márciusban a dalai láma felismerte, hogy az Egyesült Államokban született 8 éves mongol fiú, Aguidai a nagy tibeti buddhista vezető reinkarnációja Mongóliában. Ez egy rendkívüli kincs számunkra.

Miközben az esemény résztvevői méltatták Mongólia vallási sokszínűségét és elfogadottságát, köztudott, hogy a szomszédos Kínában a Kommunista Párt folyamatosan gátat vet a vallásszabadság kiteljesedése előtt, és megköveteli a vallási szervezetektől, hogy támogassák a kormányt.

A Kínai Kommunista Párt azt állítja, hogy ő az egyetlen autoritás, amelynek joga van eldönteni, ki a legmagasabb rendű buddhista láma. Elődeivel ellentétben Ferenc pápa eddig soha nem találkozott a dalai lámával, feltehetően azért, hogy elkerülje Kína rosszallását és így akadályt gördítsen az egyébként is problémákkal terhelt kínai-vatikáni kapcsolatok egyengetésének útjába. Mint utaltunk rá korábban: Szentszék és Peking a közelmúltban megújított egy 2018-as ideiglenes megállapodást a püspökök kinevezéséről, de Kína gyakran nem tartja be a megállapodás feltételeit.

A vasárnap összegyűlt vallási képviselők mindegyike méltatta a Mongóliában az 1990-es években demokráciává válás óta fennálló vallási toleranciát. Ferenc pápa beszédében Buddhát és Gandhit idézve arra buzdította a vallásokat, hogy fogjanak össze a közjó érdekében.

„Testvéreim, vallási hagyományaink társadalmi jelentősége abból mérhető le, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniában élni más zarándokokkal ezen a földön, és mennyire tudjuk elősegíteni ezt a harmóniát azokon a helyeken, ahol élünk” – mondta Ferenc pápa.

Míg a harmónia a szépségnek feleltethető meg, a „szűklátókörűség, az egyoldalú rákényszerítés, a fundamentalizmus és az ideológiai korlátok tönkreteszik a testvériséget, feszültséget táplálnak és ellehetetlenítik a békét” – tette hozzá.

„Nem keveredhet tehát össze a vallási meggyőződés és az erőszak, a szentség és az elnyomás, a vallási hagyományok és a szektásság”.

A pápa csatlakozott a többi vallási vezetőhöz az emberiség előtt álló mai kihívások felsorolásában, beleértve az „igazságtalanságokat, konfliktusokat, üldöztetéseket, környezeti katasztrófákat és az emberi élettel szembeni nagyfokú semmibevételt”, de kiemelte a vallások azon képességét, hogy előmozdítsák az egységet és a békét, amikor képesek félretenni a szektásságot, az elnyomást és az erőszakot.

Ferenc a vallásközi párbeszédet pápasága kulcskérdésévé tette, erősítve a muszlimokkal, zsidókkal és más keresztény felekezetekkel fenntartott kapcsolatokat. Ezeknek az erőfeszítéseknek a jele, hogy a dogmatikus kérdésekről folytatott viták helyett arra összpontosít, hogy mit lehet közösen tenni, különösen a jószolgálati és a karitatív szolgálat terén.

„Testvéreim, a mai összejövetelünk annak a jele, hogy nem alaptalan a remény. A konfliktusoktól és viszályoktól szaggatott világban ez utópisztikusnak tűnhet, a legnagyobb vállalások azonban kezdetben, kiteljesedésük előtt még rejtettnek és szinte észrevehetetlennek tűnhetnek” – zárta beszédét a pápa.

„Tegyük meg mindent azért, hogy ne legyen hiábavaló közös erőfeszítésünk a párbeszéd elősegítésére és egy jobb világ építésére. Ápoljuk a reményt” – tette hozzá.

A vezetők közül többen, köztük a zsidó képviselő, Yair Jacob Porat és a sámán vallásúak áldásában részesítették a pápát, egészséget és hosszú életet kívánva neki. Mongóliában csak egy maroknyi állandó zsidó lakos él.

Konzervatív egyházi kritika

Nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen szélesen értelmezett vallásközi jellegű összejövetelekre Ferenc pápa egyházon belüli konzervatív kritikusai meglehetős ellenszenvvel tekintenek.

Athanasius Schneider konzervatívnak elkönyvelt püspök, kritizálja a pápát, amiért olyan összejöveteleken vesz részt, amelyeket "a vallások szupermarketének" nevez, mivel azok – úgymond - csökkentik a katolikus egyház tekintélyét.

A pápa azonban Ulánbátorban megismételte, hogy nagy jelentőséget tulajdonít az "ökumenikus, vallások közötti és kulturális párbeszédnek". Azt mondta, a párbeszéd nem a "különbségek elfedésére irányul", hanem a kölcsönös megértést és a gazdagodást szolgálja.

„Mindannyian Isten nomádjai vagyunk”

A vasárnapi misén - amelyet mongol, angol és olasz nyelven tartottak - az ország csaknem teljes katolikus lakossága egy templomban tartózkodott Mongólia fővárosában.

Mongólia kilenc plébániájának többsége a fővárosban található, de egy távoli területen lévőnek például csak mintegy 30 tagja van.

Sok mongol még mindig a nomád hagyomány szerint gondozza-tartja állatait, homiliájában a pápa is ezt a képet használta, hogy kifejezze álláspontját.

"Mindannyian Isten nomádjai vagyunk, boldogságot kereső, szeretetre szomjazó zarándokok" – mondta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy „a keresztyén hit oltja ezt a szomjat”.

A mise végén a pápa szóbeli, úgymond spontán kommentárjában üdvözölte Kínát, ezzel újabb nyitányt adva a kommunista országgal a vallási korlátozások enyhítése érdekében folytatott párbeszéd továbbvitelére..

Végül még valami: és a protestáns missziók?

A történelmi protestáns egyházak jelenlétéről nincs tudomásunk. Azonban sok neoprotestáns külföldi, többnyire amerikai jótékonysági, karitatív szervezet és denomináció tevékenykedik, azaz végez missziói munkát Mongóliában.

"Egy évtizeddel ezelőtt a hajléktalan gyerekek gyakorlatilag ismeretlenek voltak Mongóliában" - mondja Dean Hirsch, a washingtoni székhelyű World Vision International protestáns keresztyén szervezet elnöke, amelynek számos programja van az országban.

 "A kommunista állam minimális biztonsági hálója 1990 után felbomlott, amikor a nemzet piacgazdaságra tért át."

Az elhagyott mongol gyerekek ezreinek megmentéséért nagy a küzdelem. A munkanélküliségi ráta 20 százalék, az egy főre jutó átlagos éves jövedelem pedig 390 amerikai dollár. A lépcsőházakban, a csatornában és a nyílt piacokon becslések szerint 3000 gyerek él az utcán, a válságba került gazdaság és a társadalom sodródása áldozataként. Több évszázados nomád lét és hetven év szovjet ateizmus, brutalitás és elhanyagoltság után Mongólia a lelkét keresi.

Amikor Mongólia az 1990-es évek elején a kommunizmus sivár bizonyosságaitól a kapitalizmus kockázatai felé billent, a gyermekek lettek e nehéz átmenet leginkább szenvedő alanyai. Ahogy az állami támogatások kiapadtak, beindult a szovjetek által hátrahagyott "vodkakultúra" – fokozva a családon belüli erőszakot az ország társadalmi bajai közepette.

Mivel az alig látható szociális struktúra nem tudott hatékony segítséget nyújtani az utcára került gyerekeknek, a kitelepült (neoprotestáns) külföldi keresztyén szervezetek és a megszülető protestáns nemzeti egyház programokat indított a nagyvárosokban.

"Amikor 1996-ban elkezdtük a gyülekezetek alapítását, folyamatosan fedeztük fel ezeknek a gyerekeknek a kétségbeejtő szükségleteit és az életmentő szolgáltatások hiányát" - mondta Jerry Smith, a LifeQwest, az amerikai, texasi Houston székhelyű keresztény jószolgálati misszió vezetője, amely szervezet gyermekek és családok szociális megmentéséén fáradozik, lelki támaszt is nyújtva.

Gyors gyülekezeti növekedés

Mivel a kommunisták átvétele előtt nem volt keresztyén jelenlét, Mongóliában van ma a világ egyik legkisebb, de leggyorsabban növekvő keresztyén egyháza (évente 15 százalék a növekedés száma). Az itteni keresztyének a világ egyik leghiányosabb spirituális erőterében kell hogy megtalálják helyüket.

Valamivel több mint száz mérföldre északnyugatra Ulánbátortól, 70 mérföldre az orosz határtól, a darhani protestáns gyülekezetben már csak állóhely van az éppen megkezdett istentiszteleten - írja le a helyzetet egy helyszíni riport. Közel 200 mongol keresztény indult el lakása melegéből a sarkvidéki hidegben, hogy egy kicsi, betonfalú bérelt szobában istentiszteletre menjen. Lendületes egyházi zenéjük nagy része ismerős az nyugati fül számára, a mongol nyelv azonban megfejthetetlen az angolul beszélőknek.

Mongóliában történelmileg a keresztyénség terjedése rendkívül nehéz volt. A középkorban kis számban éltek itt nesztoriánus keresztények, akik végül kihaltak. A protestáns Londoni Missziós Társaság kis csoportjai 1817-ben érkeztek Mongóliába, de 1924-ben a misszionáriusok még mindig nem alapítottak templomokat, és el is kellett hagyniuk az országot.

A kommunista uralom hét évtizede alatt egyetlen vallás sem tudott életképes maradni. Az 1921-es szovjet hatalomátvételt követő 20 évben az üldöztetések nyomán 15 000-ről talán kevesebb mint 100-ra (ma körülbelül 3000-re) csökkent a buddhista papság sorait. "Több generációnyi hivatalos ateizmus után ez itt egy nehéz környezet erős egyház, gyülekezetek felépítéséhez, " - mondta Smith, a LifeQwest amerikai protestáns missziós társaság munkatársa.

Amikor 1990-ben Mongólia új, demokratikus kormányt hozott létre, a reformerek beleírták az alkotmányba a vallásszabadságot, és ezzel új missziós terepet nyitottak az egyház előtt. 1989-ben az Operation World szerint csak négy keresztyén közösség volt ismert Mongóliában. A Southern Baptist International Mission Board (az amerikai hátterű Déli Baptista Nemzetközi Missziós Társaság) ment be először. A jobbára neoprotestáns keresztény csoportok megkezdték az evangelizációs munkát a nagyobb városokban – Ulánbátorban (774 000 lakos), Darhanban (85 000 lakos) és Erdenetben (80 000 lakos) –, bár mostanra Mongólia 22 tartományi központjának majdnem mindegyikében vannak kis templomok, imaházak.

A mongol protestáns egyházi közösségek többnyire független gyülekezetekből állnak, mint például a darhani Christian Fellowship, amely 1991-ben indult. Bat Ulzii, a gyülekezet lelkipásztora szerint ez volt az első keresztény gyülekezet Ulánbátoron kívül. Főiskolai hallgatóként Bat Ulzii-nek volt egy angol oktatója, aki egy keresztény misszionáriuson keresztül lett keresztyén, aki angolt tanított neki.

"Dühösek lettünk, amikor megtudtuk, hogy keresztény" - mondja Bat Ulzii. "Buddhisták vagyunk" - mondtam a barátaimnak, és azt terveztük, hogy kidobjuk az iskolából. De amikor elmentünk hozzá, hogy szembenézzünk vele óra után, és megkérdeztük, hogy keresztény-e, így válaszolt. Felkapta a Bibliáját, és elkezdte velünk együtt olvasni, és meghívott minket, hogy jöjjünk el otthonába kávézni."

„Nem sokkal később az életemet Jézus Krisztusnak adtam, és elkezdtem a bibliafőiskolát” – mondja Bat Ulzii.

1994-re a keresztények száma Mongóliában 2000 volt. Az általunk megismert források nem egyértelműek atekintetben, hogy ebbe beleszámolták-e a római katolikusokat is. A Joint Christian Services (JCS), egy 15 segély-, fejlesztési- és egyéb szolgálatot végző ügynökséget tömörítő csoport, szerintük 230 gyülekezet vagy keresztény csoport létezik országszerte.

"A feltörekvő egyháznak nincs olyan érzése, hogy bármely felekezetnek köszönhetné megszületését" - állapítja meg a World Evangelical Alliance nevezetű konzervatív evangélikális szövetség elemzése. – A mongol egyháznak megvan a maga identitása.

Ennek ellenére sürgősen szükség van képzett gyülekezeti vezetőkre, lelkipásztorokra és tanítókra, a fiatal gyülekezetnek szilárd bibliai alapokra van szüksége. A Nyugaton kívüli országokhoz hasonlóan sok lelkész itt is túlterhelt, és kevés ideje vagy pénze van a teológiai tanulmányokra.

Egy kis ulánbátori bibliakollégium az egyetlen teológiai oktatást nyújtó intézmény az országban. A legtöbb egyházi vezető egzisztenciális okokból nem engedheti meg magának, hogy hosszú ideig részt vegyen ezen.

Az ország többi részéhez hasonlóan (amelynek átlagéletkora 23 év), a legtöbb egyházi vezető itt is fiatal. 

Érdekesség, hogy Mongóliában 150 dél-koreai protestáns keresztyén misszionárius dolgozik a fővárosban.

A 45 külföldi pappal és szerzetessel a Mongóliai Katolikus Egyházmisszió számos ingyenes szociális projektet működtet, beleértve az óvodákat, az angolórákat, a műszaki iskolát, a népkonyhákat, a két farmot és a 120 fogyatékkal élő gyermek gondozói központját. Ilyen munkákra a belátható jövőben továbbra is szükség lesz.

"Sötét időszak volt Mongóliában a kormányváltás és a gazdaság összeomlása után" - mondja Bat Ulzii protestáns lelkész, a Christian Fellowship tagja. "Az emberek keveset törődtek egymással, így amikor kimutatjuk Krisztus szeretetét mások iránt, az észrevehető, és változást jelent."

Katolikus kritika

Egy helyi római katolikus értékelés szerint azonban: Ferenc pápa jelen látogatása erősítheti a jó megértést az ország vallásos lakosságának a többségét kitevő buddhistákkal is, nem utolsósorban éppen azáltal, hogy segít megkülönböztetni a katolikusokat a protestáns, főleg az evangelikálisnak nevezett neoprotestáns fundamentalista-karizmatikus mozgalmaktól. Ez utóbbiakat ugyanis sokan erősen hittérítőnek tartják, és egyes helyi, mongol értékelések szerint „agresszívek” mind a buddhistákkal, mind pedig a katolikusokkal szemben.

Nem tudjuk, mi a valós helyzet. Mindazonáltal az bizonyos, hogy ha vannak a keresztyén felekezeti megosztottságból fakadóan súrlódások és feszültségek, az bizonyosan nem teszi vonzóvá a keresztyén hívó szót, rombolja annak hitelességét egy túlnyomó többségében más valláshoz tartozó közegben.

Share

Subscribe now

Jószerivel már röviddel azután, hogy Oroszország tankjai egy télvégi hajnalon elözönlötték Ukrajnát s kiderült, egy hosszan elhúzódó kegyetlen, nemzetközi következményeit tekintve alig belátható  öldöklés előtt áll a világ, a Ferenc pápa által vezetett vatikáni diplomácia munkához látott: sajátos és egyben megbízható informális információs hálózatán keresztül rövid időn belül pontos képet tudott alkotni az európai közvélemény és az európai országok, végül is az Európai Unió álláspontjáról az annak keleti határi mentén kirobbant  háborúról.

Miután tudható volt, hogy lépését minden oldalon szívesen fogadják, a pápa, mint planétánk unikális morális entitása felajánlotta: közvetítő szerepet hajlandó vállalni a súlyos konfliktus békés rendezése ügyében. A folyamat részleteiről is fölöttébb tájékozottnak tűnő Intelligence Online hírportál szerint azt remélte, hogy kiemelten is a francia és az orosz elnöki diplomáciai tanácsadókat egy asztal mellé tudja ültetni, hogy az Ukrajnában folyó háború békés felszámolásáról kezdjenek tárgyalni Vatikán zárt ajtajai mögött. Az április 19-én keltezett hír szerint a meghívást Moszkva üdvözölte. Ismeretek szerint bizonyos feltételek mellett beleegyezne egy ilyen találkozóba, ám arra vár, hogy Párizs tisztázza az ukrajnai konfliktus rendezésével kapcsolatos kezdeti álláspontját, valamint a háború utáni európai biztonsági architektúrával kapcsolatos nézeteit. Moszkva készségét fejezte ki, hogy adott esetben Jurij Ushakov diplomáciai tanácsadóval képviseltesse magát ezen a tervezett tárgyaláson.

Esélyes tárgyalófelek

Hírforrásunk, az szerint a vatikáni belső körök Jurij Ushakovot ideális jelöltnek tartják egy ilyen találkozóra. Bár a diplomata nemzetközileg kevésbé exponált, mint Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, mégis központi szerepet játszik az orosz külpolitikában. Mindamellett, hogy Vlagyimir Putyin bizalmasának tartják, nem áll európai szankciók hatálya alatt, így az EU-n belül is utazhat. 2012 óta tölti be jelenlegi szerepét. Diplomáciai pályafutását 1970-ben kezdte a dániai nagykövetségen, majd 1998 és 2008 között az Egyesült Államokban képviselte Oroszországot, és eközben különböző tisztségeket töltött be a nemzetközi szervezetek diplomáciai küldöttségeiben.

A tárgyalást előkészítők francia részről pedig Emmanuel Macron francia elnök diplomáciai tanácsadóját, Emmanuel Bonne-t látják a legesélyesebbnek (egyben legalkalmasabbnak is), aki aktívan részt vett már korábban is a Kremllel való válságkezelésben. Sőt, a bennfentes információk szerint az orosz ukrajnai invázió 2022. februári kezdetéig eleven diplomáciai párbeszédben állt Jurij Ushakovval. Most is különböző csatornákon keresztül kommunikál a Kremllel.

Garanciák a pápától

Vatikánban a találkozót kétoldalúnak szánják, de az érintett felek remélik, hogy Ferenc pápa és Joe Biden amerikai elnök közötti - az Intelligence Online értékelése szerint - meleg személyes kapcsolat arra ösztönzi majd Washingtont, hogy támogassa a tárgyalások nyomán elért bármilyen előrelépést.

Nemzetközi diplomáciai tapasztalatok szerint egy ilyen előkészítő-tapogatódzó eseménynek a Vatikánban való megrendezése komoly előnyt jelenthet. A pápa kész erkölcsi és logisztikai garanciát vállalni a tervezett esemény zökkenőmentes megrendezéséért.

Morális entitás a pragmatikus politikai patthelyzetben

Rendkívül figyelemreméltónak tartjuk, hogy a vatikáni javaslat ismereteink szerint a legújabb olyan diplomáciai kezdeményezés az Ukrajnában pusztító orosz háború felszámolására, amely nem kormányzati szervezettől származik, hanem vallási kezdeményezésen, jelesül a Ferenc pápa által képviselt keresztény morális elköteleződésén alapul. És úgy tűnik, kedvező fogadtatásra talál.

Subscribe now

Share Tükör által...

Ferenc pápa bibliai, evangéliumi elkötelezettségéből fakadóan, valamint a személyesen reá ruházottként felfogott, Krisztustól eredeztetett főpapi és egyházkormányzói felelőssége elől nem kitérve, felajánlotta közvetítő szerepét az orosz-ukrán háború mielőbbi békés megoldása rendezésének az érdekében. Élnek-e ezzel a különleges lehetőséggel a felek?

Informális – Intelligence Online hírportál – és hivatalos hírforrások – Magyar Katolikus Püpöki Kar sajtóreferense – arra engednek következtetni, hogy budapesti látogatása során Ferenc pápa mindkét oldal, egyes hírek szerint több más európai ország felhatalmazott tárgyalóival is találkozik, akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött, hogy aztán ha úgy előrevivőbb, bizalmasan továbbítsa üzenetét Kijevbe, Moszkvába és az európai fővárosokba.

Tény, hogy alapálláspontját illetően Ukrajna és Oroszország egyaránt továbbra is hajthatatlan, amint azt a Törökország és Kína által tett mérsékelten sikeres közvetítői erőfeszítések is mutatják.

Amikor a közvetítő a megoldás – ha van...

Budapestre elkíséri majd a pápát több más vezető munkatársa mellett "külügyminisztere", Paul Richard Gallagher érsek, államtitkár. Ferenc pápa külön is találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és – hírforrásunk, az Intelligence Online megfogalmazása szerint - „a kormányhoz igen közel álló Erdő Péter bíboros-érsekkel”, valamint a magyarországi politikai, kulturális és tudományos élet kiemelkedő személyiségeivel.

Gallagher érsek, vatikáni államtitkár, aki a Kijevvel való kapcsolattartásért felelős, január végén, a pápai látogatás előtt találkozott Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel. A Vatikánban nagy befolyással bíró Erdő Péter bíboros érsek, akit egy ideig Ferenc pápa lehetséges utódjaként is emlegettek, adott esetben segítségére is lehetett a pápa budapesti, lehetséges orosz-ukrán békéltető tárgyalásának előkészítésében, miután „szívélyes kapcsolatot ápol” Hilarion metropolitával, aki a közelmúltig Kirill moszkvai pátriárka jobbkezeként az Orosz Ortodox Egyház Patriarkátusa külügyi hivatalának vezetőjeként (mintegy külügyminiszterként) szolgálta egyházát, mígnem sokak szerint kegyvesztettség okán, más vélemények szerint pedig éppen hogy nagyon is távlatos feladatokkal tarisznyájában érkezett magas hivatalából az egyik európai uniós kis ország fővárosába, Budapestre, ahol maroknyi lélekszámú kis egyházmegyéjének felelős vezetőjeként intézi a magyarországi orosz ortodox egyházmegye szerteágazó ügyeit.

Ferenc pápa, a kölcsönösen elfogadott tekintély, hivatalából és emberségéből fakadóan

Ferenc pápa azonban óvatos, miként a szakértői elemzések megjegyzik: nem számít nagy előre lépésre az ortodox egyházzal. Inkább abban reménykedik, hogy állami tárgyalófeleket vonz. Kirill pátriárka többször is jelezte, hogy találkozna Ferenc pápával, de az utolsó pillanatban lemondta a találkozót. Az ortodox egyház ráadásul drasztikusan elvesztette kegyeit Moszkvában, ahol 2022 februárja óta Kirill pátriárkának – legalábbis az Intelligence Online értesülései szerint, amit ebben az esetben magunk kis fenntartással fogadunk – az állami döntéshozókra gyakorolt tényleges befolyása csökkentő tendenciát mutatott.

A Kreml közvélemény-kutatói azonban tisztában vannak a pápa oroszországi népszerűségével annak ellenére, hogy az országban a római katolikusok lélekszáma rendkívül alacsony. Reálpolitikai megfontolások szerint azonban a legfontosabb az, hogy elemzői értesülések szerint a politikai döntéshozatalt és a politika végrehajtását irányító, nagyhatalmú elnöki adminisztráció egy egész része, különösen a Szergej Kirijenko elnöki tanácsadó által vezetett munkatársi csoport jóindulatúan tekint Ferenc pápa kinyújtott kezére.

A látogatás magyarországi helyszíne azonban állítólag problémákat vetett fel a moszkvai véleményformáló döntés előkészítőkben. Nevezetesen azt – lám, milyen sokfelől lehet ugyanazt a dolgot értékelni – hogy „a magyar kormány kétértelmű álláspontja jobban hajlik a Nyugat felé, mint ahogy azt beismeri”.  Ez az állítólagos aggodalom pedig egyelőre úgy tűnik akadályozza, hogy Moszkva nyíltan magas rangú képviselőket küldjön Ferenc pápa budapesti háttér egyeztetésére.

Subscribe now

Share Tükör által...

Magyarországon tesz apostoli látogatást Ferenc pápa. Római katolikus pontos, lexikális meghatározása szerint ő „Róma püspöke, Jézus Krisztus földi helytartója, Szent Péter apostolfejedelem utóda, az egyetemes Egyház legfőbb papja, Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Vatikánváros államfője és Isten szolgáinak szolgája”. Sok tennivalóval, nagy tervekkel érkezett Budapestre.

A teljesség kedvéért

Tiszteletben tartva a római katolikus felfogást Luther, Kálvin továbbá más reformátorok és előreformátorok nyomdokaiban járó mai protestánsok – hasonlóan előző nemzedékeikhez vissza a XV-XVI. századig – hitbéli meggyőződésük, hitvallási-hitvallásos beállítottságuk szerint nem fogadják el a pápa ezen spirituális és intézményi fennhatóságtát. Napjaink világában a Krisztus követő vallásos embereknek, egyben intézményesült, látható struktúráiknak ma már nem az egymással való korábban ugyancsak éles, sőt vérre menő vitáik, harcaik kötik le energiáikat. A merev felekezeti szembenállások elcsitultak, nagyobb tér jut a testvéri párbeszédnek. A pápa magyarországi látogatása így a nem római katolikusok, egyúttal bizonnyal mondhatjuk a nem vallásos világnézetűek számára is figyelemre méltó fejleményekkel járhat.

Új korok, új gondok

Arra is ráébredtek a magukat kereszténynek/keresztyénnek vallók, hogy belső felekezeti megosztottságukon messze nagyobb gond számukra a szekularizáció jelensége: a személyes hit világát és úgymond a látható egyházat elhagyó, attól elforduló emberek sokasága. (Ez ugyan nem minden esetben törvényszerű, de itt most messze vezető teológiai fejtegetésekbe csábítana bennünket, így egyelőre el kell tekintenünk tőle...) Aki ebben érintett, mindenki – egyéni hívők, egyháztagok, egyházi intézmények, döntéshozó testületek, zsinatok, a teljes klérus, és igen, maga a pápa is érzi: nagy a baj.

Igaz: a „globális Délen”, ahogy újabban nevezik Afrika, Ázsia, Latin Amerika térségeit – a szakavatott demográfusok, statisztikusok, egyházi szakértők szerint sokszor éppen, hogy ellentétes a folyamat: egyfajta sajátos spirituális megújulás van folyamatban, aminek azonban globális pozitív hatásait még mintha nem lenne módunk annyira érzékelni, mint az úgymond Északon – sokak szerint immár erős napi politikai töltettel „Nyugaton” – negatívum-halmazként szembeötlő.

Emberiség! Ébresztő!

Erőltetett égtáji tagozódásainkkal felhagyva, egy biztosnak tűnik: mindenki ráébredt arra, hogy embervilágunk egyre jobban magára van utalva földgolyóbisunk egymás után sorjázó problémáinak sürgős megoldásában – a járványoktól a gazdasági bajokon át a vésztjóslóan fenyegető élelmiszer és vízhiányig, a klímakatasztrófáig, túlnépesedésig, milliók koldusbotra jutásáig, hogy csak néhányat említsünk a legriasztóbb fenyegetettségek közül.

S persze nem hagyhatjuk ki a bármikori háborús helyzetbe alámerülni kész harci tébolyban tobzódókat, akik nem képesek mindmáig az emberlét azon minimál-morális szintjére felkecmeregni, hogy belássák: nem esztelen öldöklésbe, pusztításba, népírtásba, nemzetközi bíróságokért kiáltó bűnökbe torkolló háborúskodással kell nézeteltéréseket fel-, illetve megoldani.

Amikor már kell egy közös, biztos pont

Ebben a sajátos világhelyzetben, kritikus körülmények között különösen is szükség van olyan viszonyítási alapra, amelyben vagy akiben - ha lehet egyáltalán ilyesmit elvárni – sem írásban, sem közmegegyezéssel ki nem mondva, mégis hajlamosak és képesek az emberek, akár hatalmi gócpontok is annyira megbízni, hogy komolyan veszik a szavát, mi több, kényes esetekben akár közvetítőként is kölcsönösen elfogadják. Ferenc pápa ilyen személy.

Spirituális töltet

Magyarországi látogatásának, hivatalosan apostoli, azaz pásztori látogatás a neve, műfaja. Amikor is a római katolikus egyház feje közelebbről, személyesen is látogatást tesz egy-egy részegyház meghívására az adott országban. Ez a hazai katolikus keresztények nagy, spirituális eseménye, remélhetően sok, akár életeket meghatározó lelki élménnyel.

A részegyház pasztorálása

Ugyanakkor természetesen nagy eseménye a Magyar Római Katolikus Egyháznak is, mint a részegyházat megjelenítő intézménynek is, hiszen jó, ha a bármikori pápa valaha is eljut egyik vagy másik egyházba (másodszor jön „hozzánk”, olvassuk úton-útfélen, de tudni kell: 2021-es itt-tartózkodása nem „látogatás” volt a szó apostoli értelmében, hanem egy olyan nagy globális római katolikus szakrális eseményen tett liturgikus cselekvő jelenlét, ami az eseménynek szól, független attól, hogy azt éppen Magyarországon rendezték meg).

Az ilyen apostoli látogatást rendszerint kitüntetésként, jóváhagyó pecsétként is értékelik az érintett országban. Akár annak is mondhatjuk. Mindazonáltal az apostoli, azaz pásztori látogatás mindenkori lényege az adott részegyház felé való különös figyelemmel való odafordulás: lelkigondozás a szó legátfogóbb ám mégis a legmélyebben biblikus, evangéliumi értelmében.

Egyház és világ

Tekintettel azonban arra, hogy a pápa Vatikánváros Állam (független állam, teokratikus, választásos abszolút monarchia) feje is egyben, amely (mini)állam sajátos entitás, abszolút és látható függetlenséget élvez, szuverenitása nemzetközi téren vitathatatlan és garantál. Nem tévesztendő össze az Apostoli Szentszékkel, amely a római katolikus egyház főhatósága.

Ebben az összetett, a világon egyedülálló történelmi háttérrel és unikális élethelyzetben végzi szolgálatát Ferenc pápa. Latin Amerikai tapasztalatai, egyénisége, emberi adottságai, széles látókörű (jezsuita rendi) háttere (ő az egyháztörténelem első jezsuita pápája) külön is ráterelik immáron már nem csak a római katolikusok, hanem a „világ” érdeklődő figyelmét: rendkívül elkötelezett szociális érzékenységével, a római katolikus világegyház működésének bizonyos szintű korszerűsítésére tett erőfeszítéseivel (át nem lépve persze a legkényesebb teológiai, dogmatikai és egyben ekkleziológiai, azaz az egyházról szóló tanítások határait) ma már bekerült a világ szimpátiaérdeklődésének középpontjába.

A tekintély vonzásában és annak hullámain

Mindennek ismeretében érthető igazán, hogy mint ilyen pápai látogatások esetében szinte minden érintett ország, így most Magyarország is a legpozitívabb képet kívánja kihozni az eseményből maga a számára (azaz praktikusan: politikájának visszaigazolására).

Szóvivője útján ma már az is közismert, hogy pásztori mondanivalójának részeként Ferenc pápa útjának üzenete – mivel látogatása a húsvét utáni hetek sajátos liturgiai időszakára esik – „a jövőről, a reményről, a nyitottságról, a bizalomról szól a keresztyének számára a jelenlegi nehéz korszakban”.

Európai hidak

A szentszéki sajtóközpont vezetője, Matteo Bruni a Duna és a hidak városának nevezte Budapestet. Mint mondta, a hidak az európai népek közötti kapcsolatokra is utalnak, és Ferenc pápa Budapestről intézhet üzenetet a népek Európájának az eredeti európai szellemiség megőrzése és ébrentartása érdekében, ami ugyancsak aktuális kihívásnak számít.

Erős pápai üzenetet helyeztek kilátásba háború ügyben

Az ukrajnai béke szorgalmazása lesz az egyik központi témája Ferenc pápa magyarországi beszédeinek – tudhattuk meg Török Csaba esztergomi plébániai kormányzó, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) televíziós referense közelmúltbéli sajtótájékoztatója nyomán. Emlékezetes, hogy Ferenc pápa azt mondta a La Nacion című argentin napilap ezévi március 11-i számában megjelent interjúban, hogy hajlandó elutazni az Oroszország által támadott Ukrajnába, de csak azzal a feltétellel, ha Moszkvába is eljuthat. "Mindkét helyre elmegyek, vagy egyikre sem" - mondta a katolikus egyházfő. Az Ukrajnában pusztító háborút csak párbeszéddel és konkrét békekezdeményezésekkel lehet befejezni - mondta. A 86 éves pápa már tavaly nyáron is fontolgatta, hogy elutazik a két országba. Már akkor is azt is mondta, hogy Kijevbe és Moszkvába is szeretne ellátogatni.

Az egyházfő nagy valószínűséggel „erős üzenetet” fogalmaz majd meg az Ukrajnában dúló háborúval kapcsolatban is – jelezte Török Csaba, a MKPK sajtóreferense.

Emlékeztetett, hogy Ferenc pápa a háború kezdete óta kész a szemben álló felek között a háború felszámolását segítő erőfeszítéseket tenni. Úgy vélte, Ferenc pápa magyarországi látogatásának lesz „politikai üzenete, de nem most, Budapesten lesz a pápa és az Orosz Ortodox Egyház feje, Kirill moszkvai pátriárka közötti közeledés pillanata”. Tegyük hozzá lehetséges magyarázatul: minden oroszok pátriárkáját nem kisebb váddal illetik a keleti ortodox világ fajsúlyos egyházi vezetői és teológus szakértői, mint hogy pátriárkai tekintélyével és befolyásával ideológiailag és teológiailag megengedhetetlen módon támogatja Oroszország háborús álláspontját. Török Csaba nem zárta ki azonban, hogy Ferenc pápa tartózkodása alatt a kijevi és a moszkvai egyház képviselői is jelen lehetnek.

Bizalmas tárgyalások a háttérben oroszokkal-ukránokkal?

Másfelől is hírét vettük, hogy budapesti látogatásán Ferenc pápa találkozni akar az orosz-ukrán háborús béketárgyalókkal. A hírszerzési források körül jól tájékozottnak ismert Intelligence Online hírportál szerint a pápa már korábban felajánlotta közvetítő szerepét a felek között. A Vatikán megpróbálja meggyőzni a háborút kirobbantó orosz és a védekező ukrán felet: bizalmasan küldjenek megfelelő felhatalmazással rendelkező képviselőket, hogy Budapesten ülhessenek egy tárgyalóasztal mellé az ő közvetítésével. A hír szerint – amivel bővebben külön cikkben foglalkozunk – budapesti látogatása során Ferenc pápa azt tervezi, hogy minden oldal tárgyalóival találkozik, akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött. Hűen sajátos módszereihez – jellemzi a helyzetet az Intelligence Online – a pápa ezennel is személyes kapcsolataira támaszkodik, hogy bizalmasan továbbítsa üzenetét Kijevbe, Moszkvába és az európai fővárosokba.

A háború fagyos szelei fújnak

Ferenc pápa Rómában a Szent Péter téren április 23-án, vasárnap délben kijelentette: Európa közepébe utazik, amely felett továbbra is a háború fagyos szelei fújnak. Hozzátette: „A rengeteg ember elmenekülése miatt sürgető a humanitárius kérdések napirendre tűzése.”

Mindez elképzelhetetlenül nehéz teher egy ember vállán.

Komlós Attila, a Tükör által… szerkesztője